úgynézki anya elfelejti aput?

Ne haragudj, de neked ehhez semmi közöd.

Ne szólj bele, és ne tedd tönkre azt, ami most kialakul.

Nem felejtette el apukád, még ugyanúgy szeretheti is, mint eddig, és a férfi inkább csak azért kell, hogy vigasztalódjon. Másrészt a szívnek nem lehet parancsolni, nem lehet elhalasztani, hogy majd két év múlva legyen szerelmes.

Később, ha te leszel fülig szerelmes, és az anyád akar beleszólni, ő akar "keresztbetenni", még jól jön, hogy van egy ütőkártyád: te sem mutattad ki, hogy ez neked rosszul esett.

Hidd el, nem lesz neked attól jobb, ha összevesztek, és őt is elveszíted, még ha nem is fizikai értelemben.

De próbáld megérteni, hogy ő most a szeretett férfit vesztette el, és másképp éli meg a dolgot, mint te.

Neked az apád pótolhatatlan, ő csak egy lehetett...

Ha szerette apukádat, akkor biztos, hogy nem felejtette el! Csak kapaszkodik valakibe, aki vigasztalást nyújt neki.

Legjobb, ha megpróbálod ellenségesség nélkül elfogadni a barátját. Tudod, nagyon jó ilyenkor, ha egy másik felnőttel tudja megbeszélni minden búját-baját.

Ha 6 hónap után már más farkára ül, akkor anyukád tudod mi.....

Részvétem apukád miatt.Anyukádat meg mélyen megvetheted, te ne légy ilyen soha.Tiszteld a párodat, ha meghalt, akkor pedig tisztel meg a gyászidővel.Valószílűleg nem is szerette apukádat.Fel a fejjel.Te ne légy ilyen.

Megértelek. Az én Apukám az én felnőtt koromban halt meg. Anyukámnak két év után lett valakije, de még az is nehéz volt.

Nem felejti el. Anyukám 5 évig élt azzal a férfival, és mindig Apu után sírt. Már 8 éve, hogy meghalt, és ugyanúgy hiányzik Anyunak és nekünk is.

Nyugi, senki nem léphet a helyébe. Ezt Anyukád is jól tudja. De nagyon nehéz neki most, biztos lehetsz benne.

Érthető a féltékenységed, és a dühöd is. Próbáld félre tenni. Édesapádat már nem hozza vissza semmi.

Sajnálom, hogy meghalt, próbáld elfogadni a helyzetet, Anyukád pedig hadd folytassa az életét egy másik úton.

Ha félreteszel minden rosszat, biztos van valami kedvelni való abban az emberben, ugye?!