Ilyenkor mégis mit csináljak?

3 éve meghalt apám. Anyám azóta a családi vállalkozás vezetését egyedül viszi, de a két bátyám is ott dolgozik egész nap. Nagyon keveset látom őket, előfordul olyan nap, amikor nem is találkozok velük, mert mire hazaérnek én már alszok. Anyám nagyon stresszes a munka miatt, ami rám is kihat valamiért. Barátaim vannak, de sok olyan alkalom van amikor nem vagyok egyáltalán rájuk kíváncsi, akár napokig. Egyedül a foci, ami tud érdekelni, azaz egyetlen motivációm jelenleg. Suliban sokszor nem tudok odafigyelni, tanulni sem tudok folyamatosan és valamiért kényelmetlenül is érzem magam az iskolapadban. Múlthéten kilett hívva az orvosi ügyelet miattam, mert az idegrendszerem felmondta a szolgálatot pár órára. Akkor azt mondták pszichológushoz kéne mennem, de én ezt már mondtam is anyámnak, mert korábban is javasolták a tanáraim. De ő erről tudomást nem vesz, úgy gondolja, hogy ha ő bírja a céggel járó terhet, akkor nekem is bírnom kell. De rosszul gondolja, nem bírom és mindig napról napra nehezebb felkelni. 2 éve szeretnék magántanuló lenni, legalább 1 évet, mert úgy érzem hogy azzal egyenesbe tudnám magam hozni. Nem lenne a napi stressz a suli miatt, anyám miatt sem. Szerintetek?

16/f