Volt már olyan nő/férfi az életetekben, akit mikor először megláttatok, rögtön az jutott eszetekbe, hogy ő a legtökéletesebb férfi/nő akit valaha láttatok és amilyet mindig is megálmodtatok magatoknak?

Igen. 29évessen így jöttem össze a párommal, és valóban tökéletes volt a számomra. Mind külsőleg, mind tulajdonságra, mind a családi körülményei pont olyanok voltak, mint amilyenre mindig is vágytam.

Szóval mint a mesében, ha nem velem történt volna, akkor el sem hinném. De a történet nem végződött jól, együtt élésünk nyolcadik évében véget ért a csoda. Ahogy jött, úgy ment, hirtelen, gyorsan, váratlanul.

Szép volt, jó volt, életem eddigi legszebb szakasza, és nem is hiszem, hogy lesz még ilyenben részem, mert túl tökéletes volt, erre annyi az esély, mint lottó ötöst nyerni.

15 éves voltam, megláttam Harrison Fordot a Hanover Streetben, és "halálosan" beleszerettem.

Azóta se nyűgözött le a külsejével ennyire senki.

De voltam azóta még szerelmesebb, csak már valódi fiúba, és kevésbé a külseje miatt. Az a rác, aki most életem értelme, első ránézésre abszolút nem tűnt fel nekem. És most úgy érzem, összeomlana a világ, ha elveszíteném.