Az esélyegyenlőség kész röhej?

Az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanolyan starthelyről indul a versenyben, csak azt, hogy nem zárunk ki valakit a versenyből csak azért, mert sérült, vagy más a bőre színe, vagy más hasonló okból.

Példával: nem azt jelenti, hogy a gazdaggyereket és a szegénygyereket ugyanolyan egyetemi felkészítőre járatja az állam közpénzből, hanem azt, hogy nincs kiírva az egyetem kapujára, hogy Szinesbőrüeknek és sántáknak belépni tilos! Érted: bárki próbálkozhat.

Utolsó kommentedre: Szerintem örülj, hogy megmenekültél egy ilyen munkahelytől.

Egyébként: A nehezebb helyzetből indulóknak igaziból sokkal több esélyük van, mint a gazdag családból indulóknak, mert belőlük bármi lehet, bárkivel összeházasodhatnak, bármit megtehetnek, a maguk urai, és nem szólhat bele a dolgukba senki. Ha szeret valaki, tudhatod, hogy nem a pénzedért szeret, ha felvesznek egy munkahelyre, tudhatod, hogy nem azért vesznek fel, mert a főnök haverjának az ágyasa vagy. Igazi életed van.

A gazdaggyerek kényszerből csinál mindent. Azért KELL egyetemre mennie, mert a szülei erőltetik, holott lehet, hogy nem is akarja (vagy lehet, hogy közgazdaságtant KELL tanulnia, miközben ő pl. festőművész szeretne lenni, és utálja), szíve választottját házassági szerződéssel KELL megaláznia, mert a családja különben megnyúzná, már 25 évesen milliókat KELL keresnie, különben a barátai lenézik, golfoznia, unalmas egyetemi klubokba KELL járnia, mert elvárják tőle, stb.

Én világ életemben örültem, hogy nem vagyok gazdag, így mindent magam érek el, ha elrontok valamit, csak magamnak tartozok felelősséggel, és aki szeret, az saját magamért szeret. Szerintem rosszul fogod fel a dolgokat. Ha nem bírod, hogy a munkahelyeden a protekciósokat nevezik ki, vagy keress más munkahelyet, vagy indíts saját vállalkozást, és ott tényleg a magad ura lehetsz.

Esélyegyenlőségről még annyit, hogy a Te helyzeted egy éhező, nincstelen, analfabéta afrikaival szemben sokkal igazságtalanabb, mint az, amit a kérdésfelírásban felvetettél. És akkor mit szólnál ahhoz, ha az afrikai megvádolna, hogy Bezzeg, te könnyen érted el azt, amit, mert te megtanulhattál olvasni, nem kellett hat éves korodtól kecskéket őrizned, soha nem éheztél, a te országodban nincsenek fertőző betegségek, stb. Mindenkinek azt az életet kell élnie, amit kapott, nem másokhoz hasonlítgatnia magát, mert úgyis mindenki talál magánál jobb és rosszabb helyzetben lévőket.

Fel a fejjel! Minél több nehézségen kell keresztüljutnod, annál többet fejlődik a személyiséged, és annál értékesebb lesz az életed! Az élet értékét pedig az mutatja, hogy mekkora fejlődésre vagy képes szellemileg és lelkileg, nem az, hogy mennyit keresel.

28/l

Esélyegyenlőség tapasztalataim szerint ma papíron létezik, de az élet sokszor rácáfol.

Pl.: Ha egy informatikai munkára jelentkezik egy férfi és egy nő, ugyanolyan képesítésekkel, ugyanolyan tudással, az esetek 90%-ában a férfit veszik fel. A nőnek pedig csak azt mondják, hogy "nem feleltél meg", de azt nem mondhatják neki, hogy azért nem, mert nőből van, mert azért pedig a cég perelhető és büntethető.

jan. 30. 10:11 -re főként

Az esélyegyenlőtlenség nem csak a nőkkel szemben létezik.

Én katona vagyok, és tapasztalatból írom, hogy katonáknál a nőnek jóval kevesebbet kell teljesítenie (törvényileg is!), mint a férfinak - azonos fizetésért. Sőt, a nők több pénzbeli juttatást kapnak katonaként, mint a férfiak; annak ellenére, hogy nem kel annyit dolgozniuk érte.

De ettől függetlenül írom, hogy esélyegyenlőség soha nem volt, és nem is lesz. Kár erőltetni.

A köztes megoldások pedig általában rossz vért szülnek.

Vagy döntsük el, hogy nincs esélyegyenlőség, és mindenki boldogul úgy, ahogy tud (én ezen az oldalon vagyok), vagy legyen esélyegyenlőség, de akkor mindenre és mindenkire egyformán (ami elképzelhetetlen egyébként).

Ez az "esélyegynlőség is, meg nem is" helyzet nekem valahogy nem jön be. Erőltetett baromság.