Az esélyegyenlőség kész röhej?

Hát nézd, ha a kérdésedre akarsz választ igen, az esélyegyenlőség mint olyan nem létezik. Persze egy szülő mikor megszüli a gyereketé számolnia kell azzal, hogy az majd bizonyos kiadásokkal fog járni, ilyen pl a tanulásban való anyagi támogatgás. Én inkább örültem volna, ha a gyerekem megkeresi a rávaló a nyelvtanfolyamra, persze ha megengedhettem volna , akkor én fizetem. MOnd csak anyudék megtehették volna, hogy finanszírozzák a te főiskolai tanulmányaidat, és a nyelvórákat? És legalább hasznos dolgot tanultál a főiskolán? Ezeket azért kérdezem, mert el tudom képzelni, hogy rossz anyagi körülmények közt éltetek, és anyukád jobban örült volna ha dolgozol, és esetleg tudnál nekik segíteni, persze valahol ez sem korrekt dolog, mert nem ez az élet rendje alapesetben, de meg lehet érteni. Másik amit el tudok képzelni, hogy ők maguk sem kavlifikált emberek, és úgy gondolták, te is meg tudsz élni kétkezi munkából minek az a tanulás.

Azt az anyukát is meg lehet érteni, aki a 22 éves gyerekének fizeti a tanulmányait, mert azért ennyi idősen nem biztos, hogy van a srácnak teljes munkaidős jól fizető állása, én is segíteném a gyerekemet persze csak akkor, ha olyasmit akar tanulni, ami valóban kifizetődő. Én sajnos a legrosszabb szakmát választottam, jogász vagyok, ahol ugye a munkanélküliség 100 %-os, soha egy percet nem tudtam benne dolgozni, és igazából nem is magamat sajnálom, hanem a sok pénzt amit szegény anyukám megkeresett rá, meg az elpocsékolt idő. Ha majd itt lesz az ideje,továbbtanulásra gondolni, én úgyfogom csinálni, hogy ha a gyerekem olyan affinitással születik hogy pl orvos akar lenni gyógyszerés vegyész, mérnök, vagy olyasmi ami biztos megélhetés, és nem csak tengődés, hanem rendes megélhetés, akkor természtesen támogatom, fiztem, de olyan, hogy valami humán tárgyat tanuljon, jogot, bölcsészkar, tanár, stb ilyen hasznavehetetlen haszontalan szakmákat, akkor én is elküldöm dolgozni, levelezőn tanuljon és keresse meg a rávalót.

Bizony igaza van a 08:29-esnek. Csak rajtad áll mindig, hogy mit érsz el.

Nincs olyan - és soha nem is volt - hogy esélyegyenlőség. Alapvetően kizárt dolog, hogy megvalósuljon. (Egyedül talán a kommunizmusban megvalósítható, de maga a kommunizmus is elég necces. ... Itt nem a sztálini és hasonló rendszerekre gondolok, mert az diktatúra volt. Sokkal inkább az utópisztikusok gondolataira. De mint mondtam, ez necces. Az emberiség nem érett meg rá, és talán soha nem is fog abba az irányba haladni. Mindegy.)

A lényeg, hogy nincs két egyforma ember, ergo nincsenek azonos lehetőségek induláskor.

Viszont mivel mindenki a maga cseresznyéjének a pogácsa, így mindenki saját magától juthat el különböző szintekre. Persze induláskor nehezebb. Ez egyértelmű. De nem lehetetlen semmi - csak akarni kell.

Egyébként meg az, hogy neked nehezebb volt, az korántsem azt jelenti, hogy ő előrébb jár. (Na, ez megint egy olyan kérdés, amiről oldalakat lehetne írni. Mármint az, hogy kinek mi számít sikernek. Pénz? Megbecsülés? Szeretet? Hatalom? stb.) Tehát te lehet, hogy kevesebb pénzzel rendelkezel, nincs olyan autód, stb. Viszont - mivel az élet sokmindent megtanított (pont a hányattatottabb körülmények miatt) - többet tapasztaltál nála. Ha ezt tudod kamatoztatni, akkor meg is előzheted őt. Ha nem, akkor így jártál.

Rajtad áll mindig, hogy hogy élsz.