SOS. Feladta. Mit csináljak?

Felnott ember lett kozben, s ugyan nagyon sok kellemetlen dolog tortent az eleteben, de ezt O alakitotta igy, mivel a szuleire sem hallgatott, tehat "onfeju" es akaratos volt mindig.

Most Te sajnalod, de meddig? Nem akar labra allni, lehet rajta segiteni, de csak ideiglenesen.

Nalad lakik, de nem tudod, hogy hova jar, s nem tudod, hogy igazabol hol jarnak a gondolatai stb...

Keressen munkat, s minnel elobb kezdjen el gondoskodni onmagarol. Ha segitsegre van szuksege, akkor keressen fel egy lelekgyogyaszt, de Te csak a sajat eletedet fogod megmergezni igy.

A unokatestverednek kell megtenni a lepeseket, hogy vegre normalis eletmodot teremtsen maganak.

Ma annak is nehéz beilleszkedni a társadalomba aki nem a sittről jön ki. Eltöltessz egy huzamosabb időt egy munkahelyen, beszűkülnek a kapcsolataid, majd ha elveszted az állásodat, akkor úgy érzed magad mint a partra vetett hal. Nem ismered ki magad más környezetben, esetleg még szorongsz is az új emberek között. Na most ezt szorozd meg tízzel!!!! Kb így érzi magát az aki a börtön után szeretne új életet kezdeni. Nem is tudja, hogy mihez kérjen segítséget, nem tud egyedül boldogulni. Nagy szerencse kell hozzá, hogy ne essen vissza. Lehet lefikázni, utálni , vagy megvetni őket, az az egyszerűbb. Nem kötelessége senkinek sem segíteni rajtuk, de pálcát törni sem!!! Nem hiszek a börtön jevító-nevelő hatásában, ha nincs utánna rehabilitációs program.

Szép tőled, hogy megpróbálsz segíteni, de lehet, hogy egyedül kevés leszel hozzá. Szörfözz a neten, keress lehetőségeket, segítő szervezeteket. Megpróbálok én is keresgélni, ha találok valamit majd belinkelem!

Sok szerencsét!

"Te nem tudsz a szülőkre hatni? Hogy ne tegyék ezt, mert szerencsétlen srác el fog kallódni."

Már elkallódott.

Engem nem érdekelne a sorsa. Minden ember felelős a tetteiért, én messze elkerülöm az önsorsrontó embereket, mert tapasztalatból mondom, hogy nem lehet rajtuk segíteni, csak magukkal rántanak mást is. Ha a gyerekem volna, egy ponton túl ő se érdekelne. Olyannyira biztos hogy nem, hogy magával rántson.

Beszélj neki!

Arról hogy érdemes élni, mert neki is lesz egyszer családja, van aki elfogadja őt a hibájival együtt is. És Te is szereted őt, hiszel benne ezt is mond el neki.