Hogyan beszéljem le magam az öngyilkosságról?

Látszólag minden sikeres, minden megy, látszólag sokan szeretnek. De ha a dolgok mélyére nézek: apukám szenvedélybeteg, anyukámat rászedték a nyugdíjjal és behülyült, én meg: egy nálam 20 évvel idősebb férfi szanaszétverte az összes önbizalmamat, ami valaha volt. Ráébresztett, hogy semmit sem érek, egy vacak vagyok. Azóta teljesen becsavarodtam, a vizsgáimat még letudom tenni megy a külvilág felé a funkcionalizálás, hogy minden rendben, valójában azonban egyfolytában halálvágyam van, és el akarom tűntetni magam a földről, olyan haszontalan vagyok. Az összes energiám erre megy el. Már mindenre gondoltam, villamos (nem jó, sokan látják) gyógyszer (keserű kihányom) alkoholmérgezés ( nem szeretem az alkoholt) kötél (kutyás), viszont már sajnos saját magamat verem, pofozgatom, nemrég a falba vágtam be a kezem annyira hogy eltört. Nagyon szerelmes voltam élettelteli derűs és tönkretettek! Senki nem érdekel, egyfolytában magammal foglalkozom. Rögeszmés vagyok.

Mi tarthatna itt, mi szép az életben, mit kellene kipróbálnom 23 évesen? Nem sajnáltatni akarom magam, egyszerűen bennem van a vágy hogy tönkretegyem magam.

Mihez kezdjek?

Csernust olvastam, csak tüneti kezelés volt aztán visszaestem.