Mi a teendő? Elég bonyolult a dolog.

14 fölött nem kötelezheti az anya abortuszra.

A jogszabály szerint

14 alatt csak a szülőnek kell a papírokat aláírni

14 fölött már kell a lány aláírása is.

18 fölött pedig csak a lányé szükséges.

Amúgy sajnos van ilyen, egy ált.isk barátnőm csinált hasonlót, mert úgy gondolta, hogy majd ő egyedül megküzd mindennel.

Jelenleg egyik napról a másikra tengődik, mert a "nagy szerelemnek" vége lett, az együttélés nem volt olyan jó, mint ahogy azt elképzelte, albérletbe akart menni a 30ezres családi pótlékból. A gyereket az állam neveli, mert az apja sem kíváncsi rá.

Dumáld le a barátnődet de sűrgősen.

23éves anya.

20:40 .-es nek!

Baromira tévedsz mert 18 éves koráig csak a szülő dönt,és a fiatal ill. jelen esetben a gyermek korúnak nem kell az aláírása.Nem is döntheti Ő el 18 éves koráig.

19/N

Hogy tönkre tudja tenni az ostobaság az emberek életét..

Az egész rémsztori alappillére egy rosszindulatú hazugság az unokatesó részéről. Lehet, hogy ott kéne kezdeni a dolog helyrerakását. Szerezz bármilyen hangfelvevő-készüléket, legyen az egy jobb telefon, vagy diktafon, vagy akár beépített mikrofonnal rendelkező számítógépre letölthető program (ha megoldható, hogy egy ilyen gép közelében ejtsd meg vele azt a beszégletést). Persze rejtett kamera is zsír, de gondolom mégkevésbé tudnál most egyet előkapni a farzsebedből. Szóval valamilyen módon rögzítsd a beszélgetést, melynek során barátságosan megkérdezed a jóindulatú uncsitesót, hogy vajh milyen hasznos indíték vezérelte, mikor behazudta a hisztis anyucinak, hogy a 13 éves kislány leitta magát.

Ha ez megvan, és kezedben a bizonyíték, hogy ez hazugság volt, jöhet a következő lépés. Írj egy levelet az anyukának, melyben hosszan kifejted, mi miért történt. Kezdve az unokatesó hazugságával, amit az ő jogos felháborodása követett, majd a leányzó – mivel ezáltal igazságtalanság érte – igencsak felhúzta magát, és indulatból vágott a fejéhez bizonyos dolgokat. Mindettől még mindig úgy el van keseredve, hogy szörnyű lépésre készül. A barátja szüle meg úgy elkényeztetik – valszeg jóindulatból és megfelelni akarásból – hogy ahhoz képest nem nehéz csicskáztatásnak nevezni bármit. Ezért ne haragudjon a lányra, ha eltúloz dolgokat. Különben meg az is állhat a háttérben, hogy több szeretetteljes törődésre, anya-lánya barátságra vágyik. Szerinted. És most te segíteni próbálsz neki, mert ő momentán nem képes rá, mert átmenetileg elborult a kis agya, egyedül viszont te se tudod megoldani, úgyhogy legyen szíves próbáljon meg partner lenni a kislányával való békülésben..

Szóval mindezt így ahogy van, akár szó szerint írd meg az anyucinak levélben, és ne felejtsd el mellékelni a hangfelvétlt, mely bizonyítja, hogy az unokatesó valóban hazudott – ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy nem hisz neked, mert vele egykorú, elég jó barátnője vagy.

Harmadik lépés akkor jön, ha ez sikerült – tudatni a barátnőddel, hogy te írtál egy szívhez szóló levelet az anyjának, melyben őt véded, anyuci már nem haragszik, hajlandó békésen megbeszélni, és tudja már, hogy uncsitesó hazudott, rá viszont mérges. Szóval nyugodjon meg, viszont a béküléshez az ő higgadt, kompromisszumképes viselkedésére is szükség van.

Ha az alaphelyzet megoldódik, anya és lánya kibékül, akkor szép lassan letesz a kisbabáról is. Csak intelligensen, átgondoltan kell kezelni.

Nem kötelezheti az anyja 14 fölött, mert akkor már fiatalkorú. A beleegyezése szükséges. Tudom mert nekem volt, mikor 16 voltam.Először én is úgy voltam vele, hogy majd én felnevelem. Édesanyám mellettem állt. De végiggondoltam józan ésszel: a fiú aki az "apa" volt nem kellett a gyerek és sokáig tagadta is. Volt nyolc általánosom és másfél évet jártam középiskolába. Mindent meg akartam adni a babának, de tudtam hogy nem fog menni.

Átbeszéltem anyukámmal, aki bár egyet nem értett velem ,elfogadta a döntésemet. Haragudtam az apára, hogy így cserben hagyott, féltem, hogy akaratlanul is a gyereken tölteném le. Nagyon fáj még most is, de tudom hogy helyesen döntöttem. A lényeg hogy anyám, ha akart volna sem kényszeríthetett, mert abeleegyező nyilatkozatot is alá kellett írnom, kétszer el kellett mennem a családsegítőbe, és édesanyám nem jöhetett be velem, hogy kizárják a szülői befolyást. Sőt, a családsegítős külön beszélt édesanyámmal is.

Pedig kötelezheti müvi ab. -ra .

Nekem 2 éve volt sajnos.Manapság mr rohadtul csak a kedves szülő dönthet.JAh és csak anyámnak kelet aláírni,hiába rólam volt szó,úgy hogy már akkor nem laktam egyik kedves szülővel se rég.