Hogyha valamilyen úton módon eltűnnének mellőled azok az emberek, akik feltétel nélkül szeretnek, meghalnának, vagy neked kéne pl. külföldön dolgoznod hosszú távon, hogyan tudnál tovább élni?

Én szerencsére eléggé független vagyok az emberektől. Persze szeretem őket, de ha teljesen őszinte vagyok, akkor nem különösebben rázna meg, ha eltűnnének. 15 éves korom óta egyedül élek, kb minden, amit eddig elértem, támogatás nélkül sikerült.

Egyébként a szüleimmel 1-2 hetente szoktam beszélni, 1-2 havonta találkozunk. A barátaimmal 1-2 hetente találkozunk. A párommal együtt élek, de nem okoz gondot pár hétre elutazni.

Én nem tudom, hogy mi lenne velem nélkülük. A gyermekeim és a párom nélkül nem tudnám elképzelni az életem. Számomra ők mindennek az alapja. Értük élek, értük dolgozom és értük van értelme minden nap felkelni.

Anyagi szempontból boldogulnék nélkülük, ilyen szempontból független vagyok tőlük, de érzelmileg nem tudnék mit kezdeni a helyzettel. Persze más lenne a dolog úgy, hogyha soha nem lettek volna, de így már nem tudnék élni nélkülük. Sikeresnek valószínűleg sikeres lennék nélkülük is, mivel agyondolgoznám magam. Amúgy is hajlamos vagyok a munkamániára és akkor nem is lenne miért otthon legyek.

A külföldi munka más tészta, az nem jelenti azt, hogy elszakadsz a szeretteidtől. Ott van az internet, a telefon, így láthatnánk és hallhatnánk egymást. Akkor is együtt lennénk, csak ne fizikailag. Persze az is nehéz lenne, de azt szerintem kibírnám, persze nem hosszú évekig, de néhány hónapig vagy akár egy évig biztosan.

Természetesen elboldogulnék az életben egyedül, mint ahogyan sokan mások. De nem mindegy, hogy külföldre költözésről vagy halálról beszélünk..

Teljes mértékben függök tőlük érzelmileg, de nem azért, mert a családom jelenti számomra a biztonságos hátteret, hanem éppen fordítva. Nélkülem szerintem rövid úton borulna minden..

Boldog nem lennék, mert ahhoz szükségem van arra, hogy megoszthassam az örömömet a szeretteimmel. Ami azt illeti, sikeressé és elismertté nagyobb eséllyel válhatnék, ha a családomra fordított időm felszabadulna.. De számomra nem létezik ilyen kérdés, hogy elhagynám-e őket azért, hogy nekem jobbak legyenek az életkörülményeim.

Veszítettem már el olyan embert, akit szerettem, úgyhogy kb el tudom képzelni hány percig maradnék életben, ha valami történne a családommal.