Szerintetek miért beszél félvállról a kapcsolatunkról?

A párommal több mint 3,5 éve vagyunk együtt. Elég sok mindent bizonyítottunk egymásnak, s ez által úgy érzem a szülőknek is. (már amennyire "kell" nekik bizonyítani)

Gimi 3. osztálytól vagyunk együtt, egyetem miatt távkapcsolatban élünk, másfél éve, de remekül viseljük, szerencsére viszonylag gyakran tudunk találkozni.

Tervezzük az összeköltözést jövőre, miután én befejeztem az egyetemet. E mellet szóba került már az eljegyzés is.

Na de térjek a lényegre. Mikor mondjuk rokonoknál vagyunk, vagy ők nálunk, néha szóba kerül, hogy megkérdik, hogy hogyan alakult a kapcsolatom a párommal, kezdik emlegetni, hogy na azonban esküvő, meg hogy hol akarunk majd lakni együtt stb. Erre anyukám mindig nagy mérgesen fél mondatban azt mondja, hogy "még messze van az" , "ki tudja nem is lesznek addig már együtt", "nem kell ennyire előre gondolni", "úgy is változhat az még"

Ha belegondolunk akkor a jövő év nincs is annyira "messze" anyukám meg úgy beszél mintha még 3 éves lennék és várni kéne még 2o évet:-S úgy érzem nem fogta fel, hogy nekem a párom nem azért a párom "hogy legyen valaki" hanem azért a párom, mert nagyon szeretem és bármit megtennék érte, ő a legfontosabb ember az életemben. Anyukám mégis úgy tesz mintha 2 hónapja ismerném, és futókaland lenne.

Már próbáltam ezt elmondani neki, hogy mennyire szeretem a páromat és nekem nagyon fontos, mégsem érti...és olyan gáz, ahogyan sokszor a rokonok előtt leolt, hogy "nem is biztos, hogy együtt lesznek addig"...(persze semmi nem biztos, de azért 3,5 év alatt már kialakult valami amit mi érzünk és nem kéne oltogatnia)

Szerintetek van magyarázat miért van ez így?

21-L