Szerintetek "gáz", hogy 26 éves férfi létemre édesanyámmal élek?

Szerintem nem necces. Ne foglalkozz az ilyen dogmákkal, hogy X évesen el kell költözni. Meg miért fizetnél másnak a lakhatásért, ha van hol? Majd költöztök a sajátotokba!

Arra vigyázz, hogy a szülő ne szóljon bele tulságosan az életetekbe.

Szerintem attól függ. Ha anyukád felnőttként kezel, és egyenrangú felek vagytok nincsen ebben semmi rossz. Én megértem, hogy nem akarod az özvegy édesanyádat magára hagyni, szerintem szép dolog. Ha van munkád, és rendesen beszálsz a rezsibe, akkor teljesen rendben van véleményem szerint a szülőkkel lakás. Ha nincs munkád, és anyukád tart el, na akkor úgy gáz.

20N

Szép dolog a szülő iránti szeretet és tisztelet, de...

Eljön az idő, amikor a saját lábadra kell állnod! Gondolom, mindamellett, amit leírtál, benne van a dologban az is, hogy édesanyád főz, mos rád, neked így a legkényelmesebb.

Van barátnőd, nem tudom, ő mit szól a körülményekhez.

Véleményem szerint, ha a barátnőddel komolyra akarod fordítani a kapcsolatot, ott kell hagynod a szülői házat. Nem azt kell nézni, hogy jaj, milyen szép nagy ház és menniy hely van benne. A családalapításhoz önálló otthonra van szükség. Most lehet, hogy jó a kapcsolat édesanyád és a barátnőd között, de hidd el, rengeteg probléma okozója a szülővel való együttélés. Nem tud kibontakozni a kapcsolatotok, az egyéniségetek, ha folyton anyukádhoz kell alkalmazkodnotok. Mivel övé a ház, joga van beleszólni mindenbe. Csak egy példa: a barátnőd ki akar tenni egy képet a falra. Kérjen hozzá engedélyt az anyukádtól? Na szóval érted, mi a gond. Ha családot akarsz alapítani, költözz el, költözz össze a lánnyal, akit szeretsz, ne engedjétek, hogy beleszóljanak az életetekbe, alakítsátok ti, saját magatok, együtt, csak ti ketten. Ha félted édesanyádat, maradj vele egy városban, úgy naponta rá tudsz nézni, ha akarsz. De a saját életed legyen ez elsődleges, és ha lehet egy megjegyzésem, a barátnőddel éreztesd, hogy a legfontosabb a számodra, mert ha sokáig csak azt látja, hogy anyukád a mindened, előbb-utóbb lépni fog mellőled.

Ne haragudj, de szerintem igen.

Nekem is volt ilyen barátom, aki a szüleivel élt. Odaköltöztem hozzájuk.

Nagyon szép és jó volt, de láttam a barátomon, hogy vannak dolgok, amik nincsenek rendben emiatt.

A mai napig anyuci kicsi fia. Nem igazán felelős férfi, pedig már lassan 30 éves lesz.

Éreztem, hogy mindig is anyuka lesz az első az életében, soha nem én. Ő sem volt hajlandó elköltözni onnan, ugyanolyan érvekkel magyarázta, mint te.

Végül is szétváltunk, és ebben nagy szerepe volt ennek.

Ha valaki felnő és párt választ, igenis meg kell teremteni a saját külön életet. A SAJÁT életet.

Ebbe belefér, hogy közel lakjatok anyukádhoz, hogy segítsd. De nem együtt. Mert akkor akármit is csinálsz, mindig elsősorban gyermek maradsz és nem a barátnőd támasza.

Lehet, hogy túl erősen ítélem meg a dolgokat, de a szüleim házassága pontosan ezen ment tönkre. Annyit meg nem ér az egész dolog, azt hiszem..