Milyen az amikor valaki (férfi/nő) magányos a házasságában?

én csak menyasszony vagyok,de én is úgy érzem,hogy nem vagyok boldog.

másfél éve vagyunk együtt,de csak élünk egymás mellett...

mindketten dolgozunk,hazajövünk,megkérdezem tőle mi volt a munkahelyen?Erre ő :semmi.És neked?Mondom nekem sem.

Aztán kajálunk,és netezik ő is meg én is külön gépen.Aztán alvás.

Ennyiből áll az életem.Én sem megyek sehová,mert nincs kivel,a fővárosban nincsenek barátaim.

Napról napra üresebbnek érzem magam.

Én 1 évig voltam magányos mellette, mert összeköltözés után megszűntem számára létezni, csak a net előtt ült minden idejében. Aztán eléálltam és megmondtam hogy vége.

Akkor változott meg minden jó irányba, mert mindketten változtatni akartunk és tudtunk. De ehhez kellett az, hogy kimondjam: elég volt! Még egyszer nem tűrném ilyen hosszú ideig, hogy levegőnek nézzen, de mostanra minden olyan, mint az összeköltözés előtt, totál szerelmesek vagyunk.

Mi sem járunk el nagyon sehova, mégse érzem magam magányosnak. Akinek szeretet van a szívében, az nem magányos. Jó otthon lenni és csak ülni/olvasni egymás mellett. Jó összebújni és beszélgetni. (Gyerek még nincs.)

Ha már nincs beszélgetés és nincs szex, akkor nincs kapcsolat se - szerintem.