Mit tegyek a "helikopter" stílusú szüleimmel?

A kifejezés nem szó szerint értendő (vicces lenne :) ). Angolul: [link]

A problémáim a következők:

- Anyám minden függetlenséget meg akar vonni tőlem. Természetesen már nem hagyom neki, de még mindig ellenem dolgozik. Nem hagyott, hogy az orvossal konzultáljak egy fontosnak tűnő, de sok veszélyt hordó gyógyszerrel kapcsolatban, amitől elhíztam és kihullot egy csomó hajam. Azóta leálltam vele, valahogy a régi makacsságom és az én-identitásom is visszatért.

- Minumum kétszer kérdez rá mindenre, ami a tanulással kapcsolatos

- Apámnak az volt az álma, hogy műszerész legyen. Sajnos ez nem sikerült neki, helyette velem akarja ezt végrehajtani, vagy legalábbis hogy elektronikát tanuljak. Szakközépbe járatott, ahol gyakran bántalmaztak, de ő mindig lekicsinyítette a problémáimat. Sok untsztolás és az osztályfőnököm könyörgésére már hallgattak a szüleim, de apám a mai napig siratja az elektronikát.

- Mindegyik szülőm félreértelmezi a képességeimet. Apám azt hiszi, hogy műszaki beállítottságú vagyok. A valóság az, hogy egy szépirodalmi művvel sem találkoztam iskolán kívül, apám inkább a műszaki dolgokat mutatta be az életből, pedig a hangszerek jobban érdekeltek kiskoromban, csakhát elrettentett a magyar zeneoktatás.

- Jelenleg a GDF-en tanulok mérnökinformatikusnak, a szüleimnek a következők a konceptciói:

Apám ragaszkodik az elektronikához, szerinte az ott tanult elektronikával kellene tovább állnom, szerinte ez volt a gyermekkori álmom.

Anyám itt valamivel engedékenyebb, de mindenáron ell kell végeznem a sulit. Aztán szerinte elvégezhetek egy olyan szakot, amit tényleg szeretnék.

A gond az, hogy minden tantárgyból bukásra állok és át kellene mennem fizetősre. Egy olyan szakra, ami nehezen megy (négyesre tudom a matek érettségit és nem a deriválással van a bajom) és egyáltalán nem tetszik. Főleg, hogy az én esetemben napi 12 órát kellene foglalkoznom az informatikával minimum (beleértve az előadásokat és a matek részét), ez meg a zenélésből venne el időt.

El szeretném kerülni azt, hogy bumeránggyerek legyen belőlem. Teljes függetlenség kiépítésén gondolkoztam: otthagynám a sulit és helyette bolti eladóként dolgoznék. A gond az, hogy akár egy életre megutálnának a szüleim, de nem sokat kaptam tőlük, szinte semmiben nem támogattak csak rákényszerítettek erre az egészre. Például amikor anyám és apám egy időben programozónak szánt egy lepusztult számítógépem volt egy hulladék monitorral (max felbontás: 640*480 60Hz), aminek köszönhetem a mostani gyenge látásomat. Elváltak és van két szigorú mostohaszülőm, a mostohaapámnak van egy bumeránggyereke.