Kit érdekel? Léteznek olyan nők, akik hazaérvén nem a munkahelyi dolgaikról beszélnek minden áldott nap (2-2,5 órát)?
Mert még az LHC-ben sem történnek naponta csodák, egy hétköznapi munkahelyen meg pláne nem.
Eddig mindenkitől azt a választ kaptam, hogy bizony így van ez, tűrni kell, nem szólni semmit (vagy annyit, hogy "Mennyire igazad van."), néha bólogatni kell stb.
/Azt is mondják, hogy túl magasra teszem a lécet, de mit csináljak, ha érdekel az irodalom, történelem, építészet, matematika, gazdaság stb., a kiválasztottról pedig rendszeresen kiderül, hogy a kapcsolat elején átvert, igyekezett magát viszonylag műveltnek, érdeklődőnek feltüntetni./
válasza: válasza:Igazából az a problémám, hogy harminc már elmúltam, de az eddigi négy kapcsolatomból négyben ilyen nőket "fogtam ki". Persze egyre rövidebbek az együttélések, s egyre nagyobb az időtáv két kapcsolat között, hiszen minek kezdeményezzen az ember, ha csak ilyen párra tud szert tenni.
Persze mindig megkapom, hogy milyen bunkó, érzéketlen vagyok, de nem hiszem, hogy az én koromban (ekkor azért már villámgyorsan repülnek az évek) azzal kellene töltenem az estéimet, hogy "csak miattam megy még a cég, mindenki selejt, ki kinek a k*rvája, nekem nem segít senki sem, bezzeg a ... "
Annyi mindenről lehetne beszélgetni, annyi mindent lehetne csinálni, de nem, a panaszáradat fontosabb.
Amikor felvetem, hogy talán ott kellene hagyni a munkahelyet, ha ennyire nincs megelégedve vele, akkor az addig résen szivárgó panasz hirtelen leomlasztja az egész "gátat". Amit ekkor kapni szoktam, hát ...
válasza:Kedves kérdező!
Értem a problémádat, alapvetően én is az intelligens embereket kedvelem,akiknek nem az a legnagyobb problémájuk, hogy épp milyen körmöt csináltassanak maguknak legközelebb, hanem mondjuk, hogy mit is olvastak utoljára vagy mit szeretnének! Ez az igény a párválasztásnál is megjelenik nálad is,ahogy nálam is! És értem én ezt a kulturáltnak, műveltnek tetteti magát szituációt is! Jártam már így,volt barátom odáig volt, hogy de imádja József Attilát, Adyt meg úgy az irodalmat! Aha persze....nagydolgozáskor a kezébe vette a wc-kagyló mellett heverő Ady-kötetet. Engem sem bír érdekelni, hogy a gazdaságis Katika éppen milyen szatyorral ment a boltba vásárolni, vagy hogy főnökasszony/főnökúr mit ebédelt, mit viselt, mennyit keres.
De a lényeg a mese után: párom szintén rengeteget tud beszélni a munkájáról, hogy milyen intézményekkel kell kapcsolatot tartania, melyik mit válaszol vagy mit nem. Megmondtam neki, hogy nem érdekel, nem is értek hozzá, hanyagolja. Nem hallgattam meg én, hát mondta másnak (családtagnak),s meglepődtem, hogy velük belsőségesebb a kapcsolata. Részben igaza van, hisz hozzá itt is vezet az út: kell, hogy valaki meghallgassa (és persze nem segítséget vagy megoldást vár,csak meg szeretné osztani ezeket a dolgokat valakivel), s engem választ, velem akarja megosztani ezeket.Természetesen ajánlott egy egészséges egyensúly.
Ha tényleg nem bírod, mondd meg neki, hogy kicsit vegyen vissza! De gondolom, ha van társad, ő is meghallgatja a problémáidat,aggályaidat,kétségeidet, így neked is (hasonlóképp)nyújtanod kell valamit, vagyis mindkét félnek engedményeket kell tenni.S ha egyébként normális, kedves,ragaszkodó, csak ezért nem feltétlen kell felrúgni a kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!