Hogy tegyük magunkat immunissá mások sértéseivel szemben?

Szia!

Azt magadban kell elrendezni, hogy ki számít, és ki nem, kinek adsz a véleményére, és kinek nem.

Ez engem is érdekelne.Nem igazán szoktak sértegetni,de most spec én is ilyeneken agyalok.A bnőm,aki 20as évei elején jár,egy 1 éves gyerekkel,ő próbál nekem tanácsokkal szolgálni gyerekneveléssel kapcsolatba,3 gyerekem van,a legidősebb 10 éves.Most pl azt mondja,hogy azért nem beszél még az 1 éves fiam mert nem akar,nem azért mert nem tud,hanem mert nem akar.Mert annyit mond,hogy to,ha ezt tudja akkor szavakat is kellene már mondania,de ő nem akar és azért nem mond mást.Haláli mi?

Én már sokszor ezeket a beszólásait sértésnek veszem,és azon agyalok ,hogy most leállítsam vagy sem,vagy meddig hagyjam sértegetni magam.Mert azért sztem ez meg az ehhez hasonló beszólásai igenis sértések,mert minősíteni próbál,hogy valamit nem jól csinálok.Remélem értitek mit akarok ebből kihozni.

Szerintem ameddig biztos vagy abban, hogy azok a sértések nem igazak rád, és egy másodpercre sem inog meg ez a meggyőződésed, addig sínen vagy. Engem egy sértés akkor bánt, ha van igazságtartalma. De ha valaki hozzámvág egy hülyeséget, aminek semmi valóságalapja, és érződik, hogy csak meg akar valamivel sérteni, akkor lepereg rólam. Aki ezt teszi, azzal tuti nem vagyok olyan közeli viszonyban, hogy érdekeljen a véleménye. Engem csak olyan emberek véleménye érdekel, akik egyrészt alapból nem csinálnák ezt velem, másrészt rendelkeznek minimum akkora intelligenciával, hogy nem sértegetnek valakit ész nélkül, pusztán hogy neki rossz legyen. Primitív szokás, igaz, a te osztálytársaid még szinte gyerekek, nem fejlődött ki az érzelmi intelligenciájuk.

Sajnos gimis koromban nem láttam ezt ilyen tisztán, és nem volt ilyen határozott véleményem, hogyan lehet ezt kezelni. Utáltak, körberöhögtek (a gátlásosságom miatt), és sajnos elhittem az összes sértést. Ezért volt kínszenvedés. Ha most visszamehetnék az időben, elmondanám az akkori önmagamnak, amit az első bekezdésben leírtam. Hogy nem szabad magamra venni, és akkor nincs baj. Mert nem voltam se buta, se csúnya, se "nyomi", se "torz", de a gimi falai közt annak éreztem magam a kis g*cik miatt.

De veled legalább megoszthatom most:)

Mindenestre már jópár éve jól érzem magam a bőrömben, nincsenek önértékelési zavaraim, szóval nem okozott akkora maradandó sérülést a dolog. De az emlékek megvannak.

Ja igen. Kihagytam valami lényegeset.

Az egy dolog, hogy ne higyj nekik stb. Így kell hozzáálni. Nade hogy kívülről mi látszik, az se mindegy. lehet, hogy a pókerarc is működőképes, de én a gimiben mindig azt láttam, hogy aki ilyen helyzetben nem szól egy szót sem, azt a támadó felek zöld útnak tekintik a továbbbi sértések számára. Én se szóltam soha semmit, igaz, valszeg nagyon kétségbeesett arcot vághattam. De nem árt azért visszaszólni valami frappáns oltást. Nekem nem jött volna össze, mert borzasztó görcsös voltam, de ha te neked nem okoz gondot az emberekkel való kommunikáció, akkor szerintem adott helyzetben visszaolthatod őket, csak hogy lássák, te nem egy célttábla vagy, aki hagyja, hogy bántsák amíg el nem fáradnak.