Anyám kiborít, mert a szerelmem elhagyott. Mit tegyek?

Folyamatosan azzal nyaggat az anyám, hogy a volt-barátom biztosan b.zi, meg hogy a szülei/nagyszülei akarták, hogy szakítson velem...Folyamatosan gyártja a téveszméket, talán meg akarja érteni, hogy miért történt az egész? Elegem van már. A fiú azt mondta, hogy 2-3 hetet gondolkodott, úgy érzi, hogy nem szeret már. (tegnapelőtt azt mondta, hogy szeret, de idő kell neki) Én itthon már némasági fogadalmat tettem, nem fogok hozzászólni anyám baromságaihoz...A fiú szüleivel egyébként egész jó a kapcsolat, nem gyűlölnek, vagy ilyesmi, sőt...Most úgy döntöttem, hogy elfojtom a fájdalmat, amit a fiú elvesztése okoz, hogy hátha rájön még, hogy szeret, mert az elmúlt 2-3 hétben sem voltak gondjaink, csak ezen a héten. (kicsit ideges voltam, rajta vezettem le, és zavarta, hát szakított.) Most igazán, igazán nem tudom, mit tehetnék, a fiúval nem beszélünk, én nem is lennék képes beszélgetni most vele...Nagyon hiányzik, és nagyon szeretem. Várjak szerintetek, vagy igyekezzek felejteni? Valahogy úgy érzem, hazugság volt a 'nem szeretlek', és olyan érzésem van, hogy vissza fog térni. A közös ismerőseink is ezzel nyaggatnak engem éjjel nappal, hogy don't worry, mert rá fog jönni, hogy szeret, és le sem tudom majd vakarni. (nem mintha akarnám...) Vélemények? Anyámat hogy állítsam le? Nem is tud semmit az egészről, nem is fog, ha rajtam múlik, de elegem van, hogy idióta teóriákat gyárt.