Rossz anya vagyok? Anyámtól kapja meg s nemtőlem amire vágyik?

"én nemtudom ezt nyújtani" - Felmerült bennem, hogy anyukád vajon nem valamit pótolni akar-e, amit nem adott meg Neked, és az önkiszolgáló üzemmód és egyebeken kívül nem azért érzed-e ezt kellemetlennek?

Szerintem ha úgy látod, gyermekednek szüksége van rá, hogy pár órát hozzá bújj (fontos a bizalmi kapcsolat), akkor ne amikor alszik (ezt írták, miért nem jó rászoktatni), de pár órát tölts vele, testi közelségben. És ezt ne engedd át másnak, ezt csak tóled kaphatja meg! Ha szerinted nincs rá szüksége a fiadnak, akkor nem engedném, a gyerekem nem játékbaba (akit arra használhat bárki, hogy jól érezze magát, miközben a gyereknek nincs erre szüksége). Ha segíten akar, segítsen máshogy és játszhat is vele. Társadalmi szokások: dicsekedhet is vele a szomszéd előtt..stb, de az együttalvás nem tartozik szerintem a hagyományos nagymamai szerepkörbe.

20.56

Szia, nagyon is értem, hogy miért érzel így. Én is ezt érezném a helyedben.

Egyszerű a megoldás: elmondod édesanyádnak, hogy mit gondolsz. Ha tényleg megértő és szerető nagymama/anya, akkor megérti, hogy min mész keresztül és ha nem lenne a mamával közös alvás, nem lenne rossz érzésed sem.

Meg egyébként is, elgondolkoztam, hogy miért alszik a nagymama a babával. Nálunk nem szokás, lehet másnál igen, nekem furcsa. :) Én mondjuk nem engedném az anyámnak, nem azért, mert rossz nagyszülő lesz, hanem azért, mert az az én dolgom. Lennék olyan önző, vagy nem is tudom. Mindegy, még nincs gyermekem, lehet máshogy fogom ezt még gondolni, ki tudja.. :)

A szivem mondja: add meg a nagyinak ezt az oromet.

Az eszem mondja: neha be kell csukni a szankat es a szemunket, es ami most jo vagy rossz, kesobb meg a visszajara fordulhat.

(Az en tortenetem kicsit masabb, de neha en is elgondolkodok, megrendul bennem a "jo anya" hitem. Edesanyam es anyosom nagyon messze laknak tolunk, es akarmelyikuk is jon, minden latogatasanal kisajatitja a gyereket. Tehat mindent o akar csinalni, elofordult, hogy ejszaka arra ebredtem, hogy ott van a szobaban anyosom. Nem mertem elmondani a paromnak, es egy szot sem szoltam, csak elvettem a gyereket es az ajtora mutattam. Anya meg siman elkoborolt egy bevasarlokozpontban a gyerekkel, amig en bementem a mosdoba, telefont nem vette fel, es 1 ora mulva, mikor megtalaltam annyit mondott, hogy joga van kettesben lenni az unokajaval. De ezek csak peldak abbol, amit muvelnek velem, ugyhogy boven tudom mit erzel.)

Akkor jól éreztem, hogy emögött más dolgok is vannak. Ez játszma, a saját lelki megnyugtatására játssza ez. Olvasd el Eric Berne: Emberi játszmák könyvét, ha érdekel. A megoldás: a játszmákba nem belemenni. Egyébként rengeteg játszma van. Ahogy elolvastam, abból: körülöttem mintha mindenki élete ebből állna. Konkrétan ezt a játszmát nem éltem át, így ez a hozzábújás nem tudom, mennyire káros, erről csak amit gondolok, azt tudom leírni.

Te hogy élted át gyerekkorodban, rád hogy hatott? Úgy fog hatni a gyerekedre is. Kisgyerekkordra nem emlékszel, ezt már nem tudod, de később?

Nekem úgy tűnik, hogy ilyenkor "szerepet cseréltetek", Te (most a gyereked) a felnőtt, akihez oda lehet bújni és megnyugodni, anyukád pedig a kisgyerek szerepét vette fel. Később, amikor már tudtál beszélni, felnőttként vigasztaltad, mondtad az akkori tudásod szerinti legokosabbat, és Te akartad megoldani a kisgyerek szerepébe bújó anyukád gondját, mert erre késztetett ez a szituáció, amibe ő hozott. Erről Bert-Hellinger családterápia kapcsán olvastam. Más módon, de én is átéltem ezt a szerepcserét.

Az ilyen gyerekek (Te, kisgyereked, én) hamarabb lesznek felnőttek lelkileg, más oldalról megközelítve kimarad a gyerekkoruk, tehát látszólag nem sérül a gyermeked (nem sír), de valóban ez a legjobb neki? "Persze ha a babának ez rossz lenne (félne, sírna stb.) akkor azonnal beszüntetném." Nem látod jelét, hogy jó neki-e vagy nem - még beszélni sem tud, ha meg majd tud, ki tudja-e ezt megfelelően fejezni?

Tovább kifejtve: akinek kimarad a gyerekkora, az felnőttként ezt kompenzálja, ahelyett, hogy élné boldogan az életét. Hosszú lenne leírni, hogyan lehet kompenzálni. Legjobb esetben törekszik megoldani a gyerekkori sérelmeket, és kevésbé vagy később tud arra is időt, energiát fordítani, hogy kiteljesítse az életét és boldogan éljen.

Szerintem anyukádnak fel kellene ismerni, hogy ez játszma, és más módon megoldani, levezetni a benne keletkezett feszültséget. (Ha nyitott rá, elolvasni a fenti könyvet, ill. Csernus kapcsán is hallottam ilyesmikről.) Pl. sporttal, mozgással, meditációval...stb, olyan módon, amibe mást nem von bele. Egyébként az ő gondolkodásával, a játszmákat nem ismerve nem érteném meg, mi rossz van abban, ha öregkori lelki békéjét a babában találja meg. (Most öregkori, a Te gyerekkorodban fiatalabb kori lelki béke...stb.)

20.56