Rossz anya vagyok? Anyámtól kapja meg s nemtőlem amire vágyik?

Tapasztalatból mondom.Minél előbb szoktasd le a fiadat és az anyukádat is a közös alvásról..Minél több időt töltenek együtt,minél jobban fog a mamához ragaszkodni,és a mama is egyre jobban fog majomszeretettel csüngeni a fiadon,ezt pár év múlva keményen meg fogod érezni..Bizony a fiadnak egy idő után sokkal fontosabb lesz a mama,mert ő mindent meg fog engedni,ott bármit megtehet,de te idővel igyekszel megtanítani őt a helyes dolgokra.Ez pedig avval jár,hogy sokszor fogja tőled hallani,hogy NEM SZABAD!

Igazad van,az együtt alvás bensőséges kapcsolat..Ezért nem is szabadna engedni ezt.

Komolyan ha lefejnéd a tejed vagy anyukádnak is lenne tejet,még a szoptatást is átvenné tőled..Lépj minél előbb..Szeresse a mama,de egészséges módon..

miért érzed, hogy az lennél? ezt az érzést csakis te generálod magadban, és te is tudod megszüntetni. Ha azt gondolod magadról, hogy jó anya vagy és mindent megteszel a gyermekért akkor ezt az érzést nem is tudja elvenni tőled senki.

egy kicsi féltékenységet érzek itt, de ha a gyermek szeretet kap a mamától akkor azt miért féltenénk, örüljünk neki, hogy a baba mindenhonnét támogatva kapja a csupa csupa szeretetet. Addig kell örülni az ilyen kapcsolatnak, amig lehet, mert 13 évesen már nem bujik oda senkihez aludni és utána már végképp nem mikor felnőtt, igy a mama is kihasználja azt a lehetőséget, hogy van egy meleg puha kis szeretetgomboc és ő is egy kicsit kaphat a babától egy kis szeretetet, ne vegyül el tőle, hadd töltödjön ö is egy kicsit a picitől.. semmi helye a féltékenykedésnek, és a rossz anya gondolatának !!!

Nem vagy rossz anya, de...

Előre vetődik annak árnyéka, mire felnő a fiad, te csak a második helyezett lehetsz nála.Amit anyukád tesz, az tisztességtelen veled szemben.

Felnőtt nevelt lányomnál ugyanez a helyzet.A nagymama mindent megengedett az unokának. Mivel nevelni is kellett, azt az anyuka végezte, így a mamával alakult ki a jó kapcsolat.

Szerintem is ez valami "versenyszellem", ami felébredt benned anyukáddal szemben. De van benne egy természetes, ösztönös anyai érzés is, mert úgy érzed, anyukád ad valamit neki, és ezzel átveszi a szerepedet.

Nekem kicsit nagyobbacska lányom van, és nekem is furcsa ez az együttalvás dolog, szerintem én is így érezném. Nézzük csak meg a kisgyerek helyzetéből: mire van NEKI szüksége? Hiszen valószínűleg az ő érdekére hivatkozik, és nehogy már az legyen az első, hogy a nagymama hadd élvezze... Szerintem az anyuka=anyuka, nagymama=nagymama, és egy kisgyereknek az a jó, ha az ő életében mindenki a saját feladatát tölti be. Szerintem egy kisbabának, kisgyereknek a szüleivel van szüksége bizalmasabb kapcsolatra, a nagymama ebben csak utána jön, ezért én megkérném ennek figyelemmel tartására.

Persze sok helyen vannak olyan dolgok, amikkel én nem értek egyet, így ezt Te tudod eldönteni. Manapság pl. nagy divat a nagymamákra sokat áthárítani a szülői feladatokból - szerintem a gyerek legyen a szülő dolga, és ha van segítőkész nagymama, ő ne akarja a szülő szerepét átvenni, hanem segítsen abban, amire szükség van, főleg háztartási teendőkben. Pl. nagyon jó, ha segítene a vasalásban néha, és szerintem aki pl. nem segít, az hogyan akar bizalmas kapcsolatot egy pár hós/éves gyerekkel, ha lesz.rja, hogy a szülőknek nincs idejük megadni neki a kellő figyelmet, ez vajon nem a kisunoka érdeke, és ezzel a vasalással nem neki is segít?

A véleményemmel nem mindenki ért egyet, és őhozzájuk képest tényleg semmiség az,a miről írtál. 2 végletet látok: Több helyen már 1 év alatti gyereket heti 1 napra a nagyinál hagynak, másnap mennek érte, hogy "kevésbé legyen anyás", és persze az anyukának legyen ideje a tinédzserkorát továbbélni (bulik, kozmetikus, körmös, shopping...stb). Az sem jobb, ha semmiben sem lehet számítani a nagymamákra (nálunk sem), de ha lehetne is, én első körben a háztartásban kérném a segítségüket, vagy pl. amíg a karácsonyfát vettük, felraktuk, ajándékot vettünk...stb, addig lehettek volna vele, és persze akkor máskor is bátrabban hagytam volna rájuk. De ennek menetét én határozom meg,ahogy látom a lányomon, hogy hat rá. Eleinte nálunk játsszanak, majd "eltűnök" látótérből (de ezt csak 1 éves kor után!), majd egy-egy bevásárlásig, és csak ezután hagynám rájuk pár órára, és ha mindez jól megy, akkor tudnám elképzelni csak a nagyszülőknél hagyni pár órára, majd fél napra...stb. Ehhez persze partnernek kell lenni a nagyszülőnek, de szerintem ezt nekem, a szülőnek van joga megszabni, mert az én gyerekem, hozzám született.

36 éves anyuka

Íz nem baj,sőt jó egy kisgyereknek,ha nemcsak az anyukához,hanem a nagymamához is kötődik. Azzal soncs semmi baj,ha napközben együttalszanak.,

De éjszaka a kisfiadnak a saját ágyában kellene aludnia! Nem veletek,és nem is nagymamával!

Ha nem így van,akkor sürgősen szoktassátok rá az egyedül alvásra.

Azt írod,hogy azonosak a nevelési elveitek az anyukáddal. Akkor megtudjátok beszélni,hogy ne kényeztesse túlságosan el. Amit te nem engedsz meg neki,azt ő se engedje meg.

Nem kell rosszul érezned magad,mert nem kell MINDENT csak az anyukától megkapni egy kicsinek. Foglalkozol vele,ez bőven elég a fiacskádnak.