A barátom mélyen vallásos (katolikus), de én egyáltalán nem. (részletek lent) Működhet ez egy életen át? Van itt más is, hasonló helyzetben, boldog házasságban?

A párom hívő katolikus, minden vasárnap jár templomba, az ünnepi misékre is mindig. Fontos neki ez az egész. Előfordult már, hogy miattam kihagyta, mert pl. együtt külföldön voltunk, akkor nem vette nagyon a szívére, de amúgy nem jellemző. Én már többször elkísértem misére, pl hittantáborban is voltam vele (mert elég laza volt, és amúgy is kíváncsi voltam, ismerkedni akartam ezzel az egésszel.)

Az én szüleim amúgy szintén katolikusok, de mindketten még gyerekként felhagytak a vallás gyakorlásával, ők nagyon racionálisan gondolkodnak. s engem is így neveltek, ezt nem is bánom, a véleményemet erről nem befolyásolták, de pl. én már megkeresztelve sem vagyok. És nem is hiszek.

20/L és 25/F vagyunk, 1,5 éve vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást, a párom egy egész életre tervez. Én se bánnám, tényleg nagyon jó minden, ami vele kapcsolatos, úgy érzem lehet ő az igazi. De kicsit aggódom, hogy ebből a különbségből később ellentétek lehetnek. Furcsa lenne ha ő minden vasárnap a gyerekeinkkel együtt misére menne, én meg otthon maradok... Vagy azt akarná, hogy járjanak hittanra..

Ő templomi esküvőt szeretne, ami persze érthető, kell az isteni áldás. Én ő kedvéért vállalom ami ezzel jár (keresztelés, áldozás, bérmálkozás, de nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek..). Megmondtam neki, hogy csak az ő kedvéért, és nem őszintén lennék hívő. És ő ezt nem is bánná. Bevallom, azért néha engem is megérint ez a hangulat. És abszolút egyet értek a keresztény tanokkal.

Ti mit gondoltok? Működhet? Nálatok működik? Változott valami az évek során?