A barátom mélyen vallásos (katolikus), de én egyáltalán nem. (részletek lent) Működhet ez egy életen át? Van itt más is, hasonló helyzetben, boldog házasságban?

Hát nemtudom, amit leírtál aszerint te igyekszel a kedvében járni mert szereted s meghozod miatta ezeket a döntéseket. De ő ez, hogy éli meg? Kötelez téged rá vagy természetesnek veszi, hogy mint nő és mint "ateista" te hajolj meg felé?

Egyépként főleg a gyerekvállalás-nevelés a fő kérdés ezen belül. Ő hogy is gondolja? Mert a vallás az erőssen a nő othonmaradás, ő dolga minden témán van. Szerinte természetes lessz, hogy egyedül dolgott othon a babával, háztartással? Akarja a gyerekeket hittanra, misére járatni? Akkor veled milessz? Válalsz valamit egy életre ami nem is érdekel nem is hiszel? Ez így butaság lenne.

Az volna a jó, ha ugyanolyan rugalmas lenne a te nézeteid felé is mint te az övé iránt. Ugyanúgy ne kényszerítse rá a gyerekekre se majd had döntsenek maguk.

Ha egyikőtök sem akarja a másik felet megtéríteni, nem erőltetitek egymásra a meggyőződéseteket, akkor ez működő és jó kapcsolat lehet. Az erkölcsi normáitok ugyanazok, tehát nem lehet probléma.

A gyerekek, ha ismerik a keresztény vallást, azzal csak gazdagabbak lesznek. Megérett ésszel döntenek, hogy mit fogadnak el.

Így gondolom én, aki nem vallásos.

Elég nehéz a helyzet, mert ha te nem veszel részt késöbb a vallási nevelésben aktivan, abból csak problémák lesznek, legkésöbb akkor, amikor a gyerekek rákérdeznek, hogy miért is. Akkor vagy hazudsz, vagy igazat mondasz - de a gyerekeknek egyik megoldás sem jó, mert összekeveri öket.

Jól gondold meg, mert a szerelem elmúlik , és akkor mi tart össze benneteket, ha ilyen alapvetö kérdésekben sem értetek egyet.

Viszont ha sikerül közös megoldást találni, akkor valószileg igen jó és tartós kapcsolat lesz belöle.

Szerintem ha ennyire szeretitek egymást, akkor működhet. Meg te is nyitott vagy a vallásra és ő pedig nem bigott katolikus, ha azt is mondta, hogy nem baj, ha te nem fogsz templomba járni. A gyerekeket meg majd úgy nevelitek, hogy megkapják az alapokat, akár hittanra is járnak, később meg majd ők maguk eldönthetik, hogy szeretnének e komolyabban vallásosak lenni.

Én egyébként nem vagyok vallásos, a párom sem nagyon, de abból amit írtál meg amit a barátodról írtál, nekem az az érzésem, hogy szeretitek egymást és ebből adódóan az ilyen kis nézeteltéréseket meg tudjátok majd oldani. Legyetek mindig ilyen boldogok és szeressétek egymást, a többi meg nem számít!:)

Szerintem működhet.

Az egész azon múlik, hogy hajlandóak vagytok-e elfogadni egymást így, néha áldozatot hozni a másikért (mindkét fél részéről), és hogy közös nevezőre tudtok-e jutni főbb kérdésekben.

Az írásod alapján olyan nőnek tűnsz, akinek ez megy, ha a páros is ilyen, akkor működhet. :)