Miért éreztetik velem azt, h fél ember vagyok, csak mert nincs párom?

Nekem sincs kapcsolatom, sőt még nem is volt. De jelen pillanatban el sem tudom képzelni, hogy lesz. A körülöttem lévő emberetől és a korosztályomtól azt látom, hogy a kapcsolataik azon alapszanak, hogy éppen egyszerre voltak egy buliban és egymásmellé sodorta őket a tömeg. Párszor voltam ilyen partikban, tényleg arról szól az egész, hogy mindenki tapiz mindenkit, aztán holt részegen végig smárolják(--->egymás szájában csüngenek) az éjszakát, másnap pedig már egymáshoz sem szólnak VAGY "együtt járnak". Hát kösz, nekem valahogy több kell lehet, hogy én vagyok túl romantikus vagy konzervatív (bár ezt kétlem...), de én akkor sem akarok így egy "kényszer kapcsolatot", akkor már inkább maradok egyedül, amíg találok egy tényleg normális és jófej fiút, akivel van is bennünk valami közös, nem csak az, hogy összefutottunk részegen a budiajtónál. 18/L

Kedves előző, 18 évesen én is pont így gondoltam, meg is kaptam egy-két sráctól, hogy én "túl komolyan veszem" az egészet:D De nem bántam meg, nem maradtam le semmiről. 19 évesen találtam valakit, akivel sokáig voltam együtt, de nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy vártam, úgyhogy megint egyedül vagyok. Én ezt egyáltalán nem bánom. Ha jön valaki, akivel működhet egy kapcsolat, akkor nem habozok majd belefogni, addig azonban minek éljek kényszer-kapcsolatban, és alkalmazkodjam olyan emberekhez, akivel úgy sem tudom együtt elképzelni a jövőmet?