Örökbeadtatok vagy örökbefogadtatok valaha kisbabát?

Én nem,de egy közeli rokonom igen. Akkor inkább az örökbefogadás mellett döntött,minthogy abortuszra menjen.

Ma már 14 éves a gyereke,de örökké bánja,hogy megszülte. Állandóan azon agyal,hogy milyen sora van,egészséges-e,jól tanul e- stb. Előre fél,hogyha a gyerek 18 éves lesz,eléáll,és megkérdezi: Anyám miért dobtál el.

Pedig azóta férjhez ment,és van másik gyereke is. De a napjait megmérgezi az örökbeadás.

Engem örökbefogadtak a szüleim. A vérszerinti apukámmal tartom a kapcsolatot 14 éves korom óta, de a vérszerinti anyukám közölte, hogy nem kiváncsi rám.

21/L

Örökbeadtam a kisfiamat. Sajnos nem volt tervezve és nem tudtam volna neki megteremteni a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott élete lehessen. 22 éves voltam ekkor, apukája nem akarta és amúgy sem volt komoly a kapcsolatunk.

Úgy gondoltam, hogy ha én hibáztam azért nem neki kell bűnhődnie, meghalnia. Így az abortuszt 6 hetesen már elvetettem magamban.

Nem érdekelt, hogy a várandósság az utolsó hetekben inkább már terhes, hogy híztam, hogy megrepedt a bőröm. Így is képes voltam szeretettel várni Őt! Persze nagyon fájt, hogy nem az enyém, nem lehetek része az életének. Nyílt örökbefogadás volt, egy nagyon szimpatikus házaspár kapta meg. Én is gondoltam arra, hogy feltételezni fogja, hogy nem kellett nekem, ezért írtam egy levelet neki, amit majd akkor átadnak, mikor megtudja az igazságot. Persze csak remélni tudom, hogy megkapja a levelet.

Én nem bánom, hogy megszültem, sőt! Életem legjobb döntése volt. Most már lassan 6 éves nagyfiú és örülök, hogy én lehettem az, aki a világra hozta!

2 éve fogadtunk örökbe egy kislányt. Nem bántuk meg. LEHET sajátként szeretni.

Sokan felteszik a kérdést hogy gondolunk-e rá hogy nem a vérünk?

NEM.

Hogy lehet más gyerekét szeretni?

Ugyanúgy mintha a sajátunk lenne.Nem is jut eszünkbe.

Évekig kell rá várni és csodálatos érzés mikor hazahozhatjuk.

Tavasszal elindítottuk a kistesót is. Ő fiú lesz. Nagyon várjuk.