Szakítás karácsonykor? Elegem van belőle. (Lent kifejtem. )

Én éppen karácsonykor szakítottam az előző barátommal. Nem úgy terveztem, de pont aznap telt be a pohár. Már fél éve nem volt rendben a dolog részemről. Az anyja elköltözött külföldre, de előtte annyira a szoknyájához nevelte, hogy a fiú nem bírta elviselni a hiányát, és én lettem neki a pótlék. Pont úgy kezdett bánni velem, mintha az anyukája lennék, úgy viselkedett, mint egy 5 éves (dünnyögött, affektált, direkt pöszített folyamatosan, stb. és gondolkodásában, egyéb tetteiben is megnyilvánult. Szóval nem gyerekes volt, hanem gyerek.) Ezen kívül úgy elkényelmesedett, hogy már abszolút nem tett semmit a kapcsolatért, ha megbeszéltünk egy találkozót, volt hogy 1 órát késett anélkül, hogy akár csak megcsörgetett volna, semmi közös programra nem volt hajlandó amennyiben délután 2 előtt kezdődött, ugyanis ő addig aludt, így egy csomó szép 1 napos kirándulástól estünk el, és én ezt az életvitelt nem bírtam, szépen lassan kiszerettem belőle, de közben próbáltam saját magamat meggyőzni róla, hogy még szeretem, mert nagyon sajnáltam őt, ugyanis nem volt épp valami tökéletes az élete akkor.

Karácsony napján aztán meghívtuk, hogy ebédeljen velünk (nálunk ebéd van, mert anyukám párja elvált, és első házasságából a gyerekei velünk vannak, este meg az anyjuknál). Mivel a gyerekeket időre kellett visszavinnünk, nyomatékosan megkértem a barátomat, hogy érkezzen pontosan, mert pontosan kell kezdeni az ebédet. 1-kor ebédeltünk, de 12-kor én keltettem fel a telefonhívásommal, és akkor még ajándékot sem vett (anyukámnak 1 doboz bonbont, párjának egy üveg bort). Na a végén, mikor 2 és 3 között valamikor beállított (a gyerekeket 4-re kellett hazavinni), annyira kiborultam, hogy ebédnél leves helyett a könnyeimet nyeltem, aztán ebéd után félrehívtam, hogy leszidjam, de ehelyett az bukott ki belőlem (saját meglepetésemre is), hogy nem bírom tovább, és hogy vége. Nagyon szégyellem magam azóta is, amiért épp aznap tettem meg, de nem bántam meg mégse, mert ha aznap, akkor nem teszem meg, ki tudja, meddig húzom még, meddig győzködöm még magamat is...

Szóval nagy levegő, és hajrá!

Bocs, hogy hosszú lett, de gondoltam legalább addig is míg olvasol, elterelem a figyelmedet pár percre :)

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!

ancy_e: nekem is volt ilyen barátom, megtiltotta szabályosan, hogy bárhová elmenjek, hogy a barátaimmal találkozzam. Neki is volt egy bájos beszólása. Vettem női borotvahabot, megkérdezte: az meg minek? Momdom: hogy szép legyek neked. Mire ő: Pedig én egész eddig azt hittem, hogy egy barnamedve ül mellettem a buszon.

Egy helyen dolgoztunk, együtt volt a szünetünk, együtt töltöttünk minden percet, levegőt nem kaptam, és szabályosan megtiltotta, hogy bárhová el merjek menni. Amikor titokban meglátogattam egy barátnőmet, a busz a barátomék faluján ment keresztül. A fejemet is lehúztam, nehogy meglásson, mert akkor baj lesz... és akkor eszméltem rá, mit is csinálok. Hogy lenyelem az otrombaságait, hogy eltűröm, amikor rosszkedve van, hogy zsarnokoskodjon fölöttem, és mások előtt megalázzon. Na, akkor döntöttem el, hogy kidobom. Sajnos nekem van még egy extra hülye anyám is, aki, amikor érezte a szakítás szelét, simán azt tanácsolta a barátomnak, hogy dugjon meg, akkor majd lenyugszom... de ez más kérdés. Ja, még egy szép adalék: amikor dobtam, nyüszített, hogy 'de hát a szüleim azért hívták meg a te szüleidet karácsonyi vacsorára, hogy az eljegyzésünkről beszéljenek!' és a munkahelyünkön, amikor visszamentünk a téli szünet után, mindenki kereste az ujjamon a gyűrűt. Gyakorlatilag én tudtam meg utoljára, hogy el akar jegyezni. Jó, oké, nem halok bele, ha nem én vagyok az első - na de hogy mindenki tudja, és én tudom meg legutoljára?

Szóval, dobtam az ürgét. Anyám még vonyított egy darabig, aztán apámmal karöltve elküldtük a p.csába. Vannak ilyen fos alakok. Remélem, a kérdezőnek lesz ereje, és nem az elmúlt másfél évbe fog görcsösen kapaszkodni, hanem felemeli a fejét, és előre néz.

Azóta, ha valaki még egyszer lebarnamedvézne, nem nézném ki látja, hol látja, ott vágnám szájon, hogy kiköpné a fogsorát. Ez a kapcsolat nekem arra volt jó, hogy megtanultam magamat, mint nőt becsülni, és felállítani egy standardot, hogy mit várok el a partneremtől.