Mi nők miért is megyünk férjhez? Boldogok vagytok feleségként?

Én ugyan nem vagyok férjnél, de a Párommal a mi életünk is mókuskerék. 10 éve élünk együtt, végül is ez is olyan mint egy házasság. Most várjuk az első babánkat, így én most itthon vagyok, de a falat kaparom az egyedülléttől. Takarítok, főzök, mosok és ebből az életem. Alig tudok találkozni valakivel. Várom, hogy meg legyen a baba és akkor talán jobb lesz. Sokat van távol az apja.

Míg dolgoztam sokkal boldogabb voltam.

és gondolod, kérdező, hogyha egyedül lennél, akkor tudnál utazni? mikor volt ez? hány éve? akkor hogy álltál anyagilag? most vajon hogy állnál? az utazás a munkádhoz tartozott? vajon még mindig abban az állásban lennél?

Szerintem teljesen feleslegesek a "mi lett volna ha" kérdések. Sosem tudod meg. Már sosem leszel abban a helyzetben.

Aki a válást javasolja:

szerinted, ha egyedül maradna a gyerekekkel, akkor miért lenne jobb? akkor is mindent ő csinálna, max nem lenne párja! Anyagilag kész csőd lenne, a gyerekek apa nélkül nőnének fel. Itt nem arról van szó, hogy az apa kibirhatatlan, és bántalmazza őket, vagy csalja a nejét... ki az aki manapság utazásokat tud megengedni magának?! Legtöbben még egy normális karácsonyfát sem tudnak megvenni. Én már listát irok a boltba menetelkor, és szigorúan mindenből a legolcsóbbat veszem, és előre számolok, hogy mi az a minimum, amit mindenképpen meg kell venni... régen csak bementem a boltba, és mivel nagyjából tudtam mit szeretnék főzni-sütni, bevásárolgattam. Ha ott látva a kinálatot eszembe jutott, hogy "na de még ilyet is csinálok", akkor simán ahhoz is megvettem mindent. Ma már nem... ma itthon elgondolom, hogy mi az a nem drága de még sem hétköznapi kaja, amit megfőzök 24-ére, mi az az 1-max 2 féle olcsó süti, amit szeret a párom.. és csak ezekhez vásárolok.

Utazni! én is szeretnék utazni! én is unom, hogy mosogatnom és takarítanom kell (munka mellett)! de meg sem fordul a fejemben, hogy miért mentem férjhez... mert szerettem, mert szeretem. Érte megcsinálom. Ha vele lehetek, akkor nem kell az utazás. Arról le tudok mondani... őróla nem.

,,Sajnállak, hogy nem tudod, mi az a szerelem, a társ, az igazi párkapcsolat."

Szerintem emiatt felesleges sajnálni valakit. Valakinek vagy összejön vagy nincsen szerencséje és nem talál olyat, akibe szerelmes is, és boldognak érzi magát vele. Igenis vannak kibírhatatlan emberek. És tehetsz akármit, soha nem lesz jobb velük az együttélés. Úgyhogy szerintem ne sajnáld, akinek ez nem jött össze, mert szerintem ez egyáltalán nem érdem, hogy valaki talált egy megfelelő embert, a másik meg nem.