Mi lehet a valódi ok a barátom viselkedése mögött?

Ide írom a kérdést, mert itt talán normálisabb válaszok fognak érkezni.

26 éves férfiról van szó, én pedig 23 éves lány vagyok. 9 hónapja ismerem, 5 hónapig jártunk együtt. Volt közöttünk busszal egy órányi távolság. Ő sokat dolgozik, sokszor havonta minden szombaton is. Keveset találkoztunk.

Szeretem, szerettem. De nem volt jó a kommunikáció sem köztünk. Szerintem nagyon keveset beszéltünk (átlag 3-4 naponta), és keveset találkoztunk, ha szombaton is dolgozott (havi egyszer).

Felvetettem neki, hogy nekem ez gond, ez így nem igazi kapcsolat. Változtassunk rajta, hogy jobb legyen, vagy hagyjuk abba. Ha fáradt, és nem akar utazni hozzám vasárnap, hívjon el magához.

Igazán mintha nem is akarta volna a gondokat megbeszélni. Megkérdeztem, ő mit szeretne. Azt mondta, "rám hagyja a döntést", el fogja fogadni. De ha ez így kapcsolat nem lesz, akkor legyünk barátok, mert abba nem megy bele, hogy többet nem lát, az rossz lenne neki. Próbáltam kérdezgetni, a mostani kapcsolatot miért nem javítjuk meg, miért nem hív el magához? Nem kaptam egyenes választ. Pár óra múlva ő mondta, legyen inkább barátság, mert úgy érzi, ez nem tartható fent közöttünk a távolság miatt. (Ami szerintem megoldható lenne hétvégi találkozókkal, csak meg kellene beszélni, amire nem volt nyitott.)

Viszont mondott furcsákat. Hogy legyen most barátság, abból mindig lehet több is. Kérdezett olyat is, hogy "a barátok szoktak szexelni?" Mikor feleltem, hogy nem, azt mondta, "kár."

Igazából soha nem tudtam vele a bajokról beszélni sikeresen. Mert én beletettem magam, mondtam a problémát, a lehetőségeket, de ő a saját nézőpontját nem szokta rendesen feltárni, és vagy kétértelmű válaszokat ad, vagy próbál kitérni. Pedig nem "alpári, veszekedős" stílusban beszélek, hanem teljesen normális hangon. Szokta is mondani, hogy ő nem a szavak embere, és talán kicsit tényleg hajlamos elleplezni a gondokat. De ez engem nem segít ki.

Ti értitek ezt?

Barátként még lehet jövőnk?