Melyik megoldást választanátok?
Remélem jó kategóriába írom.
24 éves vagyok, a párom 30, átmenetileg rossz anyagi helyzetbe kerültünk, nem megy a vállalkozás, legkorábban pár hét múlva legkésőbb 1-2 hónap múlva újra beindulna. Ráadásul nemrég derült ki, hogy tartozásunk is van.
Albérletben lakunk fél éve, előtte 2 hónapot a szüleimnél voltunk. Párom visszamenne a szüleimhez, így anyagilag jobban kijönnénk. Én viszont maradnék, bár nagyon kéne spórolni, nem lenne könnyű, de szerintem megoldható lenne. Abban a két hónapban amikor szüleimnél voltunk, idegileg kikészültem, kezelés alatt állok, nem mondom, hogy kizárólag szüleim okozták, de rátettek eléggé, és testvérem is azt mondja, hogy lehetetlen őket elviselni hosszú távon, ő is hazaköltözött felnőtt fejjel és hát ő is kikészült. Félek, hogy megint visszaesek :S A másik dolog, hogy bebútoroztuk a lakást, nem tudom hová tennénk a bútorokat, van 2 macska, szülőknél egy kutya és nem jönnek ki egymással.
Barátom azt mondja nem ezen a világon élek, ijesztő, hogy milyen vagyok 24 éves koromra, biztos igaza van abban, hogy fel sem fogom valójában mi a helyzet. Már kiszámoltam, hogy szűkösen, de ki tudnánk fizetni a januári lakbért, ételre talán nem jutna :S de nem biztos. Én nagyon reménykedek, hogy hamar megoldódik a pénzügyi nehézség, és nem adnám fel ilyen hamar az albérletet, ahol nagyon szeretek lakni.
hajjajjj szülőkkel sosem jó együtt lakni. Akárki akármit is mond, jobb az ha külön életet éltek.
Még, ha nehéz is, de ha sikerülne kijönnötök a pénzetekből, maradjatok!!!!!!
Köszönöm a bíztatást :)
Csak barátom nagyon hajthatatlan :S bár ő is beismerte, hogy anyám egy hárpia, ezt ő maga mondta, nagyon remélem, hogy meg tudom valahogy győzni. Apukámról is megvan a véleménye. Amúgy szeretem a szüleimet, segítenek ahol tudnak, de együtt élni így négyen tényleg sok. Próbálnak segíteni a maguk módján, tömnek a tanácsokkal, amikre barátom is azt mondja, hogy hülyeség. Ő inkább élne egy szobában, de legyen cigi, kocsma (nem alkoholista), én inkább spórolnék ahol csak lehet.
első vagyok!
nagyon könnyű mondani, hogy egyik füleden ki, a másikon meg be, de kivitelezni már annál nehezebb!
Hidd el, én tudom, mamám lakott velünk egy ideig, de ahh... imádom szeretem nagyon. De anya már teljesen ki volt készülve, már abba is bele szólt mama, hogy hogyan hajtogatjuk a zoknit, "miért ilyen drága pulcsit vettél, olcsóbb nem volt?"
szóval hajtépés volt ezerrel, és "arc karmolás", pedig tényleg nagyon szeretjük, de sosem szül jót az ilyen együtt élés.
Én is megmondtam anyunak, és egyet is ért velem, pedig ő a mindenem, a legjobb barátnőm.
de megbeszéltük, ha kirepülök, és együtt élek majd a párommal minimum egy utca távolság...
miattunk is, és miattuk is!
22l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!