Melyik megoldást választanátok a helyünkben?

A lányommal fél éve szakított a barátja (4 éves kapcsolat volt), viszont nem tud túllépni rajta, mert nagyon szerette és ráadásul egyosztályba járnak... (Mindketten 19 évesek) Próbál kitörni a depresszióból, de mindig visszaesik:( Azt mondja, hogy úgy érzi, az lenne a legjobb, ha másik iskolába menne, akkor talán el tudná felejteni idővel. A gond az, hogy osztálytársak, elkerülhetetlen a találkozás, minden nappal rosszabbul van a lányom... A fiún is az látszik, hogy még nem felejtette el a lányomat, be is vallotta, viszont azt is mondta, hogy nincs jövője a kapcsolatuknak. Tegnap bejelentette az osztálynak a lányom, hogy el szeretne menni másik iskolába, ekkkor a volt barátja hevesen tiltakozni kezdett... Mondta a lányomnak, hogy ne menjen el, mert rossz lenne neki (mármint a fiúnak) és azt is kilátásba helyezte, hogy még az is megtörténhet, hogy talán egy nap felhívja majd azzal, hogy újrakezdhetik... Mondtam Neki, hogy a fiú valószínűleg csak zsarolja, hogy ott maradjon, de a lányom most azon vacilál, hogy menjen, vagy maradjon. Úgy gondolja, hogyha megy, akkor oda a szakma és talán az esély is, hogy a fiú újrakezdi majd Vele, viszont legalább könnyebben felejt majd. Én azt gondolom, hogyha a fiú igazán szeretné majd folytatni, akkor úgyis felhívja, minden követ megmozgat, hogy megtalálja, tehát csak azért, hogy "majd egyszer talán..." nem kell magát azzal kínozni, hogy ott marad a suliban. Úgy gondolja, hogyha viszont marad, akkor soha nem tud túllépni a történteken, mert állandóan a fiú közelében kell lennie... A probléma az, hogy a lányom vak, nem biztos, hogy találnánk Neki másik iskolát, ahol folytatni tudná a szövést (jelenleg a Vakok Iskolájában tanul). Én úgy gondolom, hogy azért lenne jobb, ha maradna, mert tényleg nagyon jó az iskola, a szakma, viszont ha eljönne, az azért lenne jobb, mert talán tényleg el tudná felejteni a fiút... Nem szeretném, ha mégjobban sérülne, már így is elég rossz állapotban van. Nyári táborba sem megy, azért, mert megy a fiú is... Nem akar vele még ott is összefutni, mert úgy sosem fog helyrejönni lelkileg. Nekem nagyon fontos, hogy a lányom jólérezze magát, viszont az is nagyon fontos, hogy a szakmáját ne kelljen feladnia! A kérdésem tehát az, hogy melyik megoldást választanátok és kérlek Titeket, indokoljátok is a választásotokat! 48/N