Tényleg én gondolkozom rosszul?
Két hónapja megszűnt a munkahelyem, azóta alkalmi megbízásokból jön be innen-onnan bevétel, kb minimálbérnyi összeg. A férjem ennek a többszörösét keresi.
Amikor a munkahelyem megszűnésekor felvetettem, hogy vacillálok egy fix álláson a főiskola miatt (most diplomázom és elég sok vizsga a végére tolódott, plusz szakdolgozat, stb), azt mondta, hogy legyen ez az első, kijövünk az ő keresetéből is, majd a diploma után foglalkozzak ezzel.
Nemrég ellopták a pénztárcámat, egyelőre nincs bankkártyám, csak igazolvánnyal, személyesen tudok kivenni pénzt. Ma kértem, hogy hadd utaljam át neki a rajta levő összeget, ő meg adja oda KP-ban, mert vasárnap nincs nyitva bank, nálam meg nincs egy fitying se. Mondta, hogy hagyjam, van elég pénzünk. Igen, de az az ő kereste. A szüleim ajándékára akartam kivenni pénzt, de erre is mondta, hogy van pénzünk, hagyjam a bankban, ami van, addig se költjük el.
Én viszont kicsit úgy érzem, hogy "élősködök" így, hiszen még a szüleim ajándékát is gyakorlatilag az ő pénzéből vennénk.
Nekem jövő héten érkezne egy munkáért még 30-40 ezer közötti utalás, azt is oda akartam adni (gondoltam addig kölcsönként kezelném az itthoni KP-t), de azt se engedte.
Tudom, hogy a házassággal közössé válik a vagyon, de rosszul érzem magam, hogy nem tudok legalább megközelítőleg hasonló összeget beleadni a közösbe. Jelenleg ő kb három-négyszer annyit keres, mint én. Kicsit ingyenélőnek érzem így magam. :(
Végre egy normális férj! :) Mióta vagytok házasok? Mert az évek múlva ez teljesen természetes lesz, ha pedig otthon leszel a gyerekkel, tényleg a töbszörösét fogja keresni, mint a Te gyeded.
A házasság erről szól, hogy minden közös, függetlenül attól, hogy ki mennyit tesz bele. Hiszen nem csak anyagiakból áll, hanem rengeteg belefektetett munkából, ami, gondolom, részedről is megvan.
Szóval örülj, hogy rendes, szerető férjed van, aki még tudja, mi a világ normális menete. :)
Nálam is hasonló volt a szituáció a kapcsolatunk elején... Ő keresett, én meg nem. Ez így ment hónapokig.
Nekem is nagyon rossz érzés volt, én is úgy éreztem, hogy élősködöm rajta. Aztán lett munkám, és felesben fizettünk mindent.
Azóta közös kasszán vagyunk, és mostmár nem is nézzük, hogy ki mennyit keres. A nagyobb kiadásokat megbeszéljük, és semmi gond nincsen.
Szerintem próbáld megszokni a szituációt, és örülj neki. Esetleg "cserébe" kedveskedj neki. Főzz neki vacsorát, stb.
Sok sikert a vizsgáidhoz!
Azzal nincs gondom, hogy ha majd lesz gyerekünk, akkor "ő tartson el", mivel fordítva biológiai okokból nem lehetne megoldani. Azt normálisnak is tartom. De még nincs gyerek, jelenleg képes vagyok bármire, nincs ehhez hasonló korlátozó tényező.
Valaki kérdezte, hogy mióta vagyunk házasok - néhány hete, de már 3 éve ismerjük egymást és közel két éve élünk együtt.
A vizsgákért drukkolást köszönöm, nagyon rám fér, főleg számvitelből és pénzügyből... (mert voltam olyan hülye, hogy ilyen szakra mentem humán beállítottsággal...)
Termeszetesek az erzeseid, de megis inkabb ertekelni kellene azt, hogy a parod ilyen segito kesz, es legy halas ezert.
Ez egy hazassagban igy termeszetes.
jelenleg mi is igy vagyunk,nappali mellett havi 50-70ezret ha keresek...
kajám,rezsi fele bőven kijön ha rajtam múlik...
de neki wellneshétvége,sokezerbe kerülő kaja,kocsivalmászkálás kell...hát elmegy az ő fizuja is...
nemrég még énis kerestem annyit mint párom,most nem...
Nem élősködés,nem fog évekig tartani h nem keresek többet,nyárig meg kihuzzuk mindenképp...
hülyeség amiket gondolsz,azért házasság,hogy közös minden...lényeg h lássa,hogy akarod csinálni,meg tanulni sem azért tanulsz h örökké minimálért dolgozz...
nyugi
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!