Valami támogatást tudnánk valahol kapni?

Szóval..lehet hogy kicsit hosszú lesz ezért elnézést.

17 éves lány vagyok, 2 éve magántanuló, de úgy hogy nem vizsgáztam le, nem jártam be szóval mindig buktam, így még 9.-es vagyok. idén is magántanuló akartam lenni, de elutasították. ugye be kellett volna mennem de nem voltam egyszer sem. Nagyon szépen kérek mindenkit hogy ne térjünk ki arra, miért nem járok iskolába, már 5. osztály óta folyamatosan egyre rosszabbodik a helyzet, és nincs senki és semmi amiért bemennék. Légyszives ne ez legyen a téma. Apám jelenleg munkanélküli, nem talál munkát, egyedül anyám dolgozik. Iszonyú nehezen jövünk ki a pénzből, most hogy ugye elvették a családi pótlékot amiből a számlákat fizették anyámék. Így nincs semmi amivel támogatnának. Jó, tény és való hogy nem is segítenének egy olyannak aki be se jár a suliba. De esetleg valahol lehetne kérelmezni vagy nem is tudom hogy írjam, hogy kapjunk valamennyi segélyt vagy akármit? Szüleimnek 2 gyereke van, én aki februárban lesz 18, és a nővérem aki már elmúlt 18, itthon lakik, de a barátjánál szokott általában aludni ezért ritkábban jön haza.

Én bármilyen diákmunkát keresek sehol semmi, 2 helyen tartoznak, ki se akarnak fizetni..

Nemrég tudtam meg hogy már 2 havi villanyszámla nincs kifizetve, plusz még valami más is azt hiszem.

Engem nem érdekel hogy nem adnak pénzt (mert mikor még jobb helyzetben voltunk néha adtak 1-2 ezret), az se hogy nem tudunk mindig normálisan enni, csak annyit akarok hogy ne legyenek tartozások, hogy apám se legyen így kiborulva hogy milyen szarul állunk.

Röviden ennyi..most jutottunk először ilyen rossz helyzetbe, és nem tudom mit kéne tennem. És mivel gondolom úgy is lenne aki megemlítené, nem, ismétlem NEM tudnék bejárni a suliba. Ennek megvan az oka, amit nem szeretnék kifejteni, és nem is lenne lényeges mert kb mióta ez van leszarják magasról hogy mi van velem csak mondják hogy járjak be mert muszáj. TUDOM, tudom hogy muszáj de nem megy. Tudok hasonlítani dolgokat ehhez, volt mikor annyira kikészültem hogy az akkori melóhelyemre se akartam bemenni, totál kétségbeestem és remegett a kezem, majdnem sírógörcsöt kaptam. Ennek is megvolt az oka, de ugyan azt éreztem mikor suliba akartak "Kényszeríteni". De végül iszonyú nehezen de tisztességesen bejártam mindig. A sulival viszont teljesen máshogy van.

De légyszives térjünk vissza az eredeti kérdésre, nem tudom mi tévő legyek, már nincs képem hazajönni se és nem tudok hogy anyámék szemébe nézni..Valahol - ha csak egy keveset is - de kaphatnánk valami segítséget?

Elnézést hogy hosszú lett, köszönöm annak aki elolvasta és válaszol.