Adjatok tanácsot, kérlek. Teljesen ki vagyok borulva, úgy érzem, el kell innen mennem. Mit tehetek?

16 éves lány vagyok, van egy másfél éves kapcsolatom. 3 hónapja volt benne egy törés, a barátom elég rondán viselkedett a testvérem esküvőjén, ezért anyám "megutálta". Úgy volt (van) hogy a fiúval 27.-én találkozunk, és 2.-áig együtt leszünk. Anyám megtiltotta, hogy idejöjjön, mégpedig a következő okok miatt...: 1, Nyáron felelőtlen voltam, és rábeszéltem a barátomat, hogy óvszer nélkül szeretkezzünk. Belement, nem történt semmi, 72 órás tabi kellett. Anyám nem tudta, hogy megeskettem a fiút, hogy nem fog elkísérni a nőgyógyászatra, és akármennyire is rosszul érezte magát a barátom, tolerálta. A saját hibám miatt én akartam felelősséget vállalni, és ezzel rontottam el. Anyám szerint csak "arra" kellek a fiúnak. Szegény anyám...Ha tudná, hogy ez a fiú fogta meg a kezem, amikor sírógörccsel küszködve elmeséltem, mit élek át itthon...Anyám szerint minden bajunkért én vagyok a felelős, ma reggel is gyakorlatilag megvert, megtépett.

2, A testvérem esküvőjén tényleg eléggé bunkón viselkedett a fiú, de nem szóltam érte, mondván, majd negyedórányi hülyéskedés után abbahagyja. Anyám szerint egy bunkó paraszt, emellett a barátom anyját is gyűlöli mostmár, mert az "anyós" telebeszélte a kisfia fejét azzal, hogy egy neveletlen fruska vagyok, mert még a vendéglátást, meg az elémrakott ételt sem tudom megköszönni. (1 alkalom volt, hogy nem köszöntem meg) Anyám szerint a fiú anyja szét akar szakítani minket, én meg már teljesen össze vagyok zavarodva. Részemről úgy gondolom, hogy az én anyám sokkal súlyosabb vétkekkel vádolja a fiút, és részben igaza is van, de az én dolgom leülni vele, és megmondani, hogy paraszt volt az esküvőn. Most úgy gondolom, ideje lenne elmennem itthonról egy olyan helyre, ahol soha többé nem kell hallanom azt, hogy anyám mennyire gyűlölködve beszél a fiúval való kapcsolatomról, meg úgy általában az életemről.(többször elmondta, hogy megbánta, hogy világra hozott, hisz egy szörnyet szült) Elegem van ebből az egészből. Nem tudom, hová mehetnék, anyámat feljelenteni nem fogom, de nem bírom tovább elviselni, hogy nem lehet vele megbeszélni semmit. Gyakorlatilag idegbeteg, üvölt, csapkod, és megver, ha éppen úgy tartja kedve. Ti mit tennétek a helyemben? Hogyan tudnék túllendülni ezen? A fiút nem akarom elveszíteni. És anyámat sem...

16/L