Hogyan lehetnék 'úrilány'? Mármint viselkedés szempontjából. (még konkrétabban etikett)

Vegyel egy etikett konyvet, abbol tanulj, meg a korulotted levo emberektol, szitukbol. Valamit megkoszonni, az elemi. De, "urilanynak" szuletni kell. Az udvarias viselkedest megtanulhatod,meg nem keso.

Bar ne hagyd, hogy uj baratod uj "embert faragjon" beloled. Annak soha nincs jo vege.

Egy illemkönyv nem árt! Nagyon sok felnőtt sem ismeri az illemszabályokat!

Vagy azért,mert kiskorában nem tanították meg rá,vagy,ami a gyakoribb, a szülei sem ismerik!

Csak két példa: (amiről a fórumokon olvasni lehet)

Dohányzás! A vendéget kiküldik az erkélyre,udvarra dohányozni: Ez nagyfokú illetlenség,még akkor is ha a háziak nem dohányoznak,vagy kismama valaki.

Ha van dohányos a vendégek között,akkor a vendégnek illik megkérdezni,hogy HOL gyújthatok rá. A házigazdának pedig

illik megmondani,hogy hol. Ez lehet az előszoba,másik szoba vagy akár a konyha is,ahol természetesen van elég ülőhely. A vendégség UTÁN kilehet szellőztetni,esetleg illatgyertyát gyújtani. Nem véletlen,hogy régen volt a lakásban dohányzószoba!

A másik gyakori illetlenség, a vendéggel levetetni a cipőjét. Régen nem volt porszívó,szőnyegtakarítógép,és akkor sem jutott senkinek eszébe,hogy a vendégtől elvárja a cipő levételt. Nemcsak kellemetlen cipő nélkül lenni,de nem is esztétikus. Van,akinek izzad a lába,és a szag étkezés közben különösen kellemetlen tud lenni. A papucs pedig egészségtelen. Nem tudod,hogy előtte kinek a lábán volt. Az pedig aligha valósítható meg,hogy minden vendégnek új papucsot adj.

Ha sáros az idő,akkor a lakás előtt vagy az előszobában legyen lábtörlő,egy kissöprű,amivel a sarat-havat letörölheti a cipőjéről. Esetleg egy cipőre húzható mamusz,mint a múzeumokban,kórházakban szokás. Sőt,ha esik a hó a vendég érkezésekor,a figyelmes házigazda kimegy a vendég elé,és egy tiszta kissöprűvel,kefével lesöpri a kabátjáról a havat. Így nem bent fog leolvadni róla a hó,tócsát csinálva a lakásban.

Igaza van az elsőnek,hogy sokat tanulhatsz a társaság viselkedéséből. Legalábbis akkor,ha illemtudók. Az ebéd megköszönése sem akkora probléma. Amikor felállsz az asztaltól,akkor elég annyit mondani,hogy :köszönöm az ebédet. Nem kell ezt nagyhangon mondani,de illik. Erre könnyen rászoktathatod magadat. Fiatal vagy még,van időd tanulni.

Kedves Utolsó, amit te leírtál, az való igaz, de ez az 1945 előtti illemtan-könyvekben van. (Nekem is van ilyen néhány darab. A mai világban a dohányzás már nem kifejezetten illemtani kérdés. Én egy idős ember vagyok, tanítottak illemre, de nálunk alapszabály, aki ide bejön, nem gyűjt rá. A legnagyobb fokú neveletlenség nemdohányzó lakásban rágyűjtani, a szagot napokig nem tudod kiszellőztetni, a ruhákat, függönyöket át kell mosni, stb. Megköszönni valamit nem úrilányság kérdése, ez alapvető dolog a legegyszerűbb családokban is. A cipő levételére szólítani valakit nagyfokú illetlenség, de ha magától nem ajánlja fel a vendégem, (nálunk vendégpapucs, és az a bizonyos cipőre húzható papucs is van), legközelebb nem hívom meg. A mi családunkban, baráti kötünkben az a szokás, hogy belépéskor automatikusan levesszük a cipőt, idegen helyre meg nem megyünk be az előszobán túl.

A kérdezőnek: miért képtelenség kimondani a köszönömöt? Bocsánatkérésnél már hallottam ilyet, de egy köszönöm miért nehéz? Neked otthon mit tanítottak, ha ez az alapvető dolog hiányzott? Nem bántani akarlak, csak csodálkozom, hiszen egy pici gyermeket is már az első perctől tanítunk a kérem szépen és köszönöm kifejezésre.