Vajon mi miatt vélekedik így a férjem?
Egyikünk se buliba járós, de összeülős, beszélgetős összejövetelekre nagyon szeretek járni. Sok új embert lehet megismerni, mindegyikük más-más személyiség. Én teljesen feltöltődöm az ilyen eseményektől.
Mostanában sehova se mentünk, így két meghívásra is elrángattam magammal (elsősorban az én barátaim hívtak, de neki is szólt a meghívás).
Szájhúzva, de eljött. Az egyik esetben a külföldi barátaim hívtak meg vacsorázni - nagyon helyes, kedves társaság, rengeteg kultúra találkozik ilyenkor. Férjem valamit értett a társalgásból, de nagyrészt fordítottam neki, mert nem igazán beszél más nyelven.
A másik egy félhivatalos céges party volt, én inkább baráti, mint üzleti viszonyban vagyok a tulajdonosokkal. Ott is kedvesek voltak, viccelődtek, kulturált társaság volt. Az alkoholfogyasztás legdurvább megnyilvánulása is egy kiborított üdítő volt, az "elkövető" pedig aranyosan mentette ki magát: "azt hittem három decis a pohár, de a jelek szerint a pohár két, a padló egy decis..."
Amikor hazajöttünk, mondtam, hogy némely emberben kellemesen csalódtam, mert kedvesek voltak, odafigyelőek.
Ő azonnal olyanokra fókuszált rá, hogy "de hát hiába aranyos Judit, nézd meg, 50 éves korára albérletben lakik, nem gondol a jövőjére?". Erre már kicsit furcsán néztem, hiszen nem összeköltözni akarunk velük, hanem beszélgetni, barátkozni. Érdekelje az én életvezetésem, ne félidegeneké.
A fő gondom is az, hogy nincsenek barátai, mert mindenkiben a negatívumokat látja meg és nagyítja fel. Próbáltam azzal érvelni, hogy
- felnőtt emberek életvitele az ő dolguk, baráti szinten minket ez nem érint
- ha valakihez úgy közelítek, hogy jó tulajdonságokat feltételezek róla, akkor többnyire azt is kapom vissza. Ha negatív dolgokra koncentrálok, akkor azt kapom vissza.
- ha valakivel összebarátkozunk, de később kiderül, hogy mégse olyan kedves/jó fej/őszinte, akkor maximum nem erőltetjük tovább a barátkozást.
Nagyon szeretném, ha lennének barátai, de emiatt a hozzáállása miatt nem sikerült igazi barátokat beszereznie, pedig majdnem negyven már :(
És nem arról van szó, hogy zárkózott lenne, vagy félne feloldódni társaságban.
Amikor kimentem cigizni az erkélyre pár emberrel, gond nélkül elkezdett beszélgetni egy lánnyal. De róla is annyi volt a véleménye, hogy "nagyon be volt állva a csaj". Kérdeztem, hogy ez miben nyilvánult meg? "Kicsit kergette a tányéron a falatot, mire eltalálta a villával." Basszus, buli volt, alkohollal (ő azért nem ivott, mert vezetett, de nekem is fogni kellett a kezem a lépcsőn lefelé), a lány meg semmi megbotránkoztatót nem tett, csak bénázott a villájával...
Hogyan tudnám arrafelé terelni, hogy kicsit jobban haverkodjon és nyitottabban álljon az idegen emberekhez? Szeretném, ha lenne egy normális baráti társasága, akikkel jól érzi magát.
Azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen barátja, ami természetesen jól esik, de jó lenne, ha másokkal is el tudna menni kikapcsolódni.
Teljesen feldobva jöttem haza mindkét eseményről
válasza:Figyelj, egyszerűen nem kedvelte azokat az embereket, és meg kell mondjam, baromira igaza volt. Nem bántott meg senkit, neked őszintén elmondta a véleményét, amivel kapcsolatban sorry, rohadtul egyet kell értsek vele. Ha valakit nem kedvel, ne erőltesd. Kérd meg, hogy szervezzen ő összejövetelt, akkor ő válogathatja meg az embereket.
Nem kell mindig mindenkivel jóban lenni.
De sajnos ez az általános hozzáállása, most csak két friss példát ragadtam ki.
Azt se hiszem el, hogy 40 év alatt egy olyan embert se talált, akivel barátkozni tudott volna :(
Ha nekünk kell összejövetelt szervezni, akkor csak az én barátaimból tudunk válogatni, pont a fentiek miatt.
Mindeközben kedves ember, többnyire szeretik, jó véleménnyel vannak róla - csak ő húzza fel ezeket a korlátokat.
válasza: válasza:Nézd, én baromira nem szeretem az ilyen összejöveteleket, szerintem a férjed se. Én is gond nélkül el tudok ott beszélgetni akárkivel, de igazából nem érzem olyan jól magam. Én egyesével szeretek találkozni emberekkel, amikor csak ketten vagy hárman vagyunk. És nem szívesen ment ide a férjed, csak mert nem hagytad hogy otthon maradjon. Most ezek után nem értem miért csodálkozol, hogy rosszul érezte magát és negatív lett.
De azt hiszem ez mindegy is. A lényeg, hogy ő magának való ember. Ilyen és kész. Vagy elfogadod, vagy felesleges vele lenned. Egyébként ha csak ennyi a hibája, szerintem ez nem olyan nagy baj. A kérdés az, hogy amikor együtt vagytok, jó-e vele, vagy akkor is negatív. Ezt a két esetet leszámítva milyen a dolgokhoz való hozzáállása.
32/N
válasza:Szerintem vannak ilyen emberek és nekik ez jó így. Nem hiszem, hogy meg kell változtatnod, mert Te úgy érzed, hogy nem ez lenne a helyes életmód.
Ő is elfogadja a Tiéd, annak ellenére, hogy úgy látszik Ő sem ért egyet a Tiéddel.
A Tökéletes partner nem azért tökéletes, mert hibátlan és teljese mértékben a mi eszméinket vallja.
Szerintem tök normális, hogy elmondja a véleményét emberekről. Attól, hogy valaki kedvesen viselkedik, még vannak jó és rossz oldalai is.
Talán Őt pont az idegesíti, hogy mindenkiben a jót látod csak meg és nem reális az emberekről alkotott képed.
Nem azt írtam, hogy válni akarok, mert eszemben sincs.
De egyrészt mindig panaszkodik, hogy nincsenek barátai, másrészt meg így vélekedik.
Mondom, ez két hirtelenjében kiragadott példa volt. Nem magánakvaló, mert a munkája során is emberekkel kell beszélgetnie, megy is neki. De mintha félne jobban kiismerni embereket és baráti irányba lépni feléjük.
Megérteném, hogy nem akar barátkozni, de akkor miért panaszkodik hogy nincsenek barátai és neki ez rossz?
Ezért szeretnék segíteni neki, csak a mikéntjét nem tudom.
válasza:11:00 - nem idegesíti, azt mondta, hogy tetszik neki, hogy bárhol feltalálom magam és bárkivel el tudok beszélgetni. Én se ugrok bárki nyakába, van egy stabil baráti köröm.
De ha egy ilyen helyen vagyok, akkor ismerkedek, beszélgetek. Aztán vagy továbbra is szimpatikus az illető és tartani fogjuk a kapcsolatot, vagy kiderül, hogy mégse, akkor meg nem.
Régebben, pont az ilyen hozzáállása miatt már eleve nem is hívtam egy-két helyre. (Nem járok el gyakran, de havi 1-2 kávézós-pubos összeröffenés jól esik, mert sokat vagyok itthon a munkám jellege miatt.) Ha nem hívtam, akkor azon morgott, hogy őt miért nem viszem, ő is jött volna.
Kicsit úgy érzem magam, mint a nyuszika, van sapka, nincs sapka...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!