Miért van az hogy a szegény családok megjátszák a boldogságot?

Ne mindenki hajhássza a pénzt. Van, aki remekül megvan 90-100.000 Ft-ból is, és képes beosztani a pénzét.

Mit kell fikázni azokaz, akiknek nehezen megy?

Nem minden szegény boldogtalan, és nem minden gazdag boldog! Viszont tipikusan magyar mentalitás sajnálkozni, és sírni a sanyarú sorson. Márpedig ez a hozzáállás elég hibás! Nem kell tettetni a boldogságot, de ha az ember nem próbálja meg meglátni az élet apró örömeit, előbb vagy utóbb (de inkább előbb) bele fog roskadni a nagyobb problémákba. Ha valakinek nagy gondjai vannak, pl. anyagi problémák, vagy betegség, annál rosszabb lesz, minél többet rágódik rajta.

A kubaiaknak pl. bejön ez a hozzáállás. A nép 80%-a él akkora nyomorban, mint amekkorát Magyarországon a legextrémebbként képzelnénk el, mégis próbálnak vidámak, optimisták maradni, és ha a magnó elromlik, vagy nincs, akkor ők maguk énekelnek és táncolnak, csak hogy ne legyen rossz kedvük, és ne roppanjanak össze idegileg! Tisztában vannak vele, hogy nem boldogok, de legalább megpróbálnak nem foglalkozni vele, vagy viccelődni a helyzetükkel.

(Természetesen emellett tenni is kell a helyzet megszűnéséért, de ezt nem mindig a személyes tényezők okozzák ugye...)

Mert vagy tényleg boldogok attól függetlenül, hogy nem fenékig tejfel az életük, vagy nem akarnak panaszkodni, mert az nem old meg semmit.

Sok gazdag család viszont annyira boldogtalan, hogy már megjátszani sem tudja a boldogságot. Inkább nekik kellene elgondolkozniuk, hogy ez miért van?