Szerintetek mi értelme az életnek, ha kb egyik napról a másikra éltek, kuporgattok, a párotok már nem tesz boldoggá és nem juttok egyről a kettőre? 27L

Nagyon sok értelme van az életnek, de az ahogyan most éltek, az semmi képen sem tartozik bele.

Csak vagytok egymás mellett megszokásból, meg talán azért, hogy mégse egyedül kelljen este lefeküdni, de még szex sincsen, szóval teljes társas magány, és még ehez jön a kuporgatás, lemondás, semmi pozitívum.Azokon csodálkozom, akik ezt x évig bírják.És ez az ingerszegény környezet kihat a mindennapokra, egyre depresszívebb vagy, és így persze, hogy felteszed a kérdést, amit kiírtál.

Ebből a kapcsolatból ki kell lépni, és az egész környezetből is.Remélem azt te is belátod, hogy ezek NEM normális gondolatok, és NEM normális élet senki számára, főleg nem 27 évesen.Keresni kell új célokat, új kapcsolatot, olyat, ahol két ember előre löki egymást, együtt viszik véghez a kitűzött célt, és nem visszahúzó erő a másik számára.Vagy csak langyos állóvíz.

Nekem egy férfi ne töltse fel a telefonomat ha lemerül, képes vagyok én erre, ne is főzzön, azt is megcsinálom, de legyen F É R FI, minden téren, nézzek fel rá, bízzak benne, lássam benne a gyermekeim apját, legyen biztos egzisztenciája, legyen hűséges, stb, amitől férfi a férfi.Én ezt hála istennek meg is találtam.

Cselekedni kell minél hamarabb.Új állást keresni, új lakást, másik kapcsolatot, mert így elmennek az évek a semmire, és mindig csak egyre rosszabb lesz, és akkor már nehezebb lesz kimászni a gödörből.