Melyik a rosszabb? Ha egy anyagilag szegény környezetben (család, párkapcsolat) élsz, vagy ha egy érzelmileg szegény környezetben?

anyagilag szegény a rosszabb. Én is szegényen nőttem fel és most azért tanulok hogy nekem már jobb legyen. Szeretnék végre anyagi biztonságot.

Mind a kettő egyformán rossz szerintem. Mindkét környezetben sérült gyermek fog felnőni és mindkét környezetből érzelmileg sérült gyermek lesz. Hiába szereti nagyon a családja ha az iskolában kiközösítik, ha folyton azzal szembesül, hogy a másiknak mennyi mindene van, amiről ő még csak nem is álmodhat. A szegény családok nem tudják biztosítani a továbbtanulást, nyelvtanulást, stb.-t a gyerekeknek, így elvágják annak is a lehetőségét, hogy a gyerek valaha kitörjön a szegénységből. A gyerek pedig ahogy nő, egyre inkább tisztában lesz ezzel. Végül pedig lelki nyomorult felnőtt lesz jó eséllyel.

Persze, hogy az érzelmileg szegény környezet a rosszabb, csak az a baj, hogy, ha anyagilag szegény a környezet, akkor nagyon nehéz megteremteni az érzelmi jólétet. Értem ez alatt, hogy akkor sokkal több az idegeskedés, feszültség a pénz miatt, és hamarabb kapnak össze az emberek, több a civakodás esetleges apróságok miatt is.

Ha anyagilag. Hidd el én igy élek és baromi rossz hiába van aki szeressen! Barátokat, olyanokat akik foglalkoznak veled mindenhol, mindig lehet szerezni ha nem vagy komplett örült, és ezek még jobbak is mivel te választod őket és nem adottak akiket el kell viselni. Ha viszont beleszületsz egy szegény családba akkor onnan neház kitörni. Meg én amúgyis szeretek egyedül lenni, agyamra megy ha valaki folyton velem akar foglalkozni.