Túlreagálom? Vagy nekem lenne igazam?

A kérdés az, hogy te szoktál-e találkozni azzal a lánnyal. Akkor hogy viselkednek. Érezteti-e a lánnyal, hogy te vagy a barátnője. Ez a kérdés. Hallod-e amikor mondjuk skypon beszélnek...

Én megpróbálnék bevonódni ebbe a barátságba. Akkor megláthatod hogy milyen is az a lány, hogy fogad téged. ha barátként, és érdeklődik irántad, akkor biztos hogy csak barátok. legalábbis a lány részéről.

Nekem is van egy jóbarátom, régebben együtt jártunk, de nem működött, ezért szakítottam, de a barátság megmaradt. Sokszor napi szintű a kapcsolat, de közös programot nem nagyon csinálunk, mert nem érünk rá. De beszélgetni szoktunk neten. Akkor a srác mindig érezteti, ha olyan téma van, hogy a barátnőjével kell egyeztetni, vagy én is kérdezem, hogy mi van a csajjal... Mert köztünk nincs semmi több, csak barátság. A lány is tud rólam, elfogadott, szerintem kedvel is, bár mi nem barátkozunk kifejezetten.

Az hogy 20 percetek volt együtt lenni akkor, és ő gépet szerelt szerintem nem baj. Azzal volt elfoglalva, azon járt az esze. sokszor nem érzékelik a férfiak, hogy a nőnek éppen romantikázhatnékja van :) ezen nem kell megsértődni. Ha egyébként szoktatok találkozni, hetente többször, akkor nincs gond.

Tudsz róla, hogy a lánynak új barátja lenne, vagy mesél valamit a barátodnak, hogy alakul valami? ezek is lényeges infok...

32/N

Hát vigyázz...személyes példámból is kiindulva.

Jártam egy sráccal, nem túl sokáig.Miután szakitottam legjobb barátok maradtunk.Közbe neki lett egy barátnője,de attól függetlenül legjobb barátok maradtunk.Később tudtam meg mekkora hatalmas veszekedések voltak köztünk miattam.Szegény lány könyörgött,hisztizett,mindent csinált,hogy rábirja a srácot,hogy szakitsa meg velem a kapcsolatot.A barátom meg kijelentette ha a feje tetetjére is áll,akkor is találkozik velem.A végén kiderült,hogy a srác végig engem szeretett, csak azért jött össze azzal a lánnyal,hogy engem féltékennyé tegyen.(de azért a lányt sem kell sajnálni,kiderült sokszor megcsalta a srácot),és nekem is volt közbe barátom.

Szóval szakitottak,rá egy évre pedig, össze is jöttem a barátommal, mert szép lassan beleszerettem én is.3éve vagyunk együtt azóta boldog kapcsolatban.=)

A lányon azóta is látom hogy imád minket,nagyjából meg tudna minket ölni,mikor meglát kézen fogva az utcán .Szóval vigyázz,sztem ha ennyire előtérbe rakja a lányt Veled szembe(velem is ezt csinálta a barátom,hogy engem rakott előtérbe a lány helyett,ha vmi. volt engem választott,velem ment bulizni stb.),sztem könnyen lehet h még nem habarodott ki a lányból.

Nekem is van olyan nagyon jó barátom, akivel valamikor több volt köztünk, mint barátság. Utólag tévedésnek bizonyult a kapcsolat, de szerencsére sikerült túllépni rajta, és azóta szinte testvéri kapcsolatban állunk egymással.

DE! Nem járok vele olyan helyekre, nem csinálok vele olyan dolgokat, amik a pasimnak rosszul eshetnek. Pl nem alszom nála.. nem találkozunk minden nap..stb. Én tudom, hogy nincs köztünk semmi, de nem akarom, hogy a párom rosszul érezze emiatt magát. Tudom, hogy fordított esetben engem nagyon zavarna..

Ha ennyire nincs rád - a kérésedre - tekintettel a párod, akkor az ex valószínűleg legalább annyira fontos számára, mint te. Nem kell, hogy megszakítsanak minden kapcsolatot, de azért ne egymásról szóljon már az életük.. És tény, de az exek alkalomadtán könnyebben keverednek ágyba, mintha soha nem lett volna közöttük semmi.

Én is a saját esetemből tudok kiindulni – abszolút működőképesnek és természetesnek tartom az ilyen barátságot, de szerintem van egy bizonyos határ, ami abból adódik, hogy már egyszer jártak és vége lett..

Elég jóban vagyok a volt barátommal, és van egy kapcsolatom is 2,5 éve. Voltpasimmal másfél évig jártunk, és minden áldott nap találkoztunk. Majdnem öt éve, hogy szakítottunk. Fél év szünet után redszeresen szoktunk találkozni, de ez a rendszeresség olyan 2-3 havonta egy sörözést jelent.

Össze voltunk nőve, mindent megosztottunk egymással, és bár kapcsolatként egyszercsak nem működött (részéről), megmaradt az igény a barátság iránt, ami természetes. Nagyon jól értünk egymás nyelvén. De az egymás iránti vonzalomnak nyoma sincs. Csak mint embert imádom. De a szakítás után még egy ideig furcsa volt találkozni vele. Mikor már megvolt a jelenlegi barátom, még akkor is furcsa érzés volt néha, mintha be akarna szippantani a múlt.. pedig már akkor is jó rég voltunk külön. Részemről ez a furcsa érzés az, ami miatt csak ilyen ritkán találkozom vele. Egyébként egyre kevésbé furcsa. Már volt olyan is többször, hogy előbb bezárt a kocsma, minthogy nekünk kedvünk lett volna emiatt berekszteni a társalgást, és mivel semmi nincs már nyitva 11 után, felmentünk hozzá pusztán azért, hogy folytassuk az eszmecserét mindenféléről. És azért aludtam ott, mert kényelmesebb volt mint hazabuszozni éjszakaival. A másik szobában aludtam. De még így is volt egy hülye "mit keresek itt" érzésem, pedig szó sincs a leghalványabb bizonytalanságról sem afelől, hogy köztünk már sosem lesz semmi.

Mikor a barátomnak mellékesen említettem, hogy ott aludtam, nem esett jól neki. Én azt gondoltam, hogy mivel teljesen nonszensz, hogy legyen köztünk bármi, nyugodtan említhetem ezt neki. Mindig is tudta, hogy jóban vagyok vele, és nem zavarta a kéthavi 1 sörözésünk. És nem azért akadt ki az ottalvásomon, mert feltételezné, hogy megcsalnám vele, ő pontosan vágja a szitut – valahogy mégis furcsa volt neki maga a tény, hogy a volt barátomnál alszom. Ezért megkért rá, hogy az ő kedvéért ne tegyem. Ezt én tágabban értelmeztem magamban – gondoltam elég, ha csak nem mesélem el neki, ha úgy alakul, hogy egyszerűbb nála aludnom. És úgy alakult. De bizony bűntudatom volt a semmiért! Nekem, aki egyébként tettem már olyat, amiért sokkal inkább lenne oka a féltékenységre, ha tudná.. (Nem volt megcsalás, de nem állt messze tőle. De az egy harmadik pasi!) Mégis rossz volt, hogy külön megkért rá, és nem tartottam be. Nem is tudtam aludni aznap éjjel. A "mit keresek itt" érzés is jelentkezett, így végül a két dolog együttes hatása miatt most már valóban nem alszom ott többet. Max ha majd szakítunk. (Aminek érzem a közeledtét sajnos, de még nem bírom meglépni, főleg mert ő nem sejti, hogy gond van.. De ennek távolról sincs köze az exemhez.)

Na. Arra akartam itt kilyukadni, hogy szerintem normál esetben van egy bizonyos távolság két ember közt, akik már szakítottak. (Nálunk pl. a találkozás ritkaságában nyilvánul ez meg, és abban, hogy sosem adunk puszit egymásnak, pedig mindketten szoktunk más barátoknak). Ha ez a távolság nincs meg, az azt jelenti, hogy nem bírtak elszakadni attól, hogy egymás mindennapjainak a részét képezzék. Ami nem egészséges. Mivel szinte sülve-főve együtt vannak, én sejtek valami köteléket, aminek nem kéne ott lennie. Nem úgy értem, hogy viszonyuk lenne! De mintha nem tudnák elképzelni az életüket egymás állandó jelenléte nélkül. Ami nem túl jó.. Aztán lehet, hogy ez már veled kapcsolatban is elmondható a pasiról, hisz te vagy a szerelme. De jobb lenne, ha te lennél az egyedül, akivel össza van fonódva az élete..

Hogy mit csinálj, azt nem tudom. Talán beszélj vele, és ha egyetértezs a véleményemmel, szerintem foglald bele ezt a távolság/összefonódott élet/stb. témát, mert érdemes lenne lélektanilag analizálni, és nem csak ilyen "megcsalsz vele??" szinten.

Előző vagyok

Akkor neked igazából az a bajod, hogy azt gondolod a barátod nem szerelmes beléd annyira. Sajnos ehhez az exéhez való kapcsolatának semmi köze. Kettőtökkel van a probléma. Az is lehet hogy te pillanatnyilag jobban oda vagy érte mint ő teérted. Van ilyen sajnos.