Létezik életre szóló, szeretetre épülő házasság?
okat gondolkodom ezen a kérdésen, mert a környezetemben sajnos nem túl sok jó példát láttam, szüleimet is csak a lepke szárnya tartja össze, meg gondolom mi a testvéremmel...
Szerintem liberális világ ide vagy oda, mindenki eljut egyszer odáig, hogy most már inkább egy jól működő családot szeretne, a "nagy függetlenség" helyett..
Ha hosszú ideje élsz boldog házasságban, mesélnél egy kicsit róla, hogy mitől és hogyan alakult azzá, ami?
22L
Én 10 éve szerelmes házasságban élek.Még mindig szerelem van.Még mindig úgy viselkedek mint a szerelem kezdetén.Amikor a férjemmel készülünk együtt valahová ugyanúgy készülők mint az első randin.Nem végződik a nap úgy,hogy ne mondanák egymásnak,hogy "szeretlek"Voltaképpen evvel a szóval alszom el..
A nagyszüleim is életük végéig boldogok,és szerelmesek voltak.Öröm volt nézni amikor a 85 éves mamámat a papám óvta,és vigyázott rá.Amikor fogták egymást kezét,és papa fél óránként megcsókolta mama kezét,mondván,hogy egy ilyen szép gesztus a mamát mindig boldoggá tette,és neki is örömet okoz..Amikor papa meghalt mamám összeroppant.Nem sokkal rá ő is elment..(pedig nem volt beteg,csak nem akart papa nélkül tovább élni)
Szóval van igaz szerelem,szép házasság.Én szerencsés vagyok,mert a nagyszüleim meg mutatták,hogy lehet az ember végig szerelmes,és jelenleg én is így érzek...
34/N
Szia!
Szerintem létezik,röviden megpróbálom leírni édesanyámék történetét.
5 évig jártak együtt,mire összeházasodtak,első,nagyon nagy szerelem volt.Nem sokára megszülettem Én,de pár év múlva egy fatális félreértés miatt elváltak.(anyukámnak valaki a munkahelyén telebeszélte a fejét,hogy apukám megcsalja,és anyukám dühödt fájdalmában beadta a válópert,mégcsak apukámat meghallgatni sem akarta,mert azt hitte úgyis hazudni fog.)Azután mindketten újra megházasodtak,de apukámak soha egyetlen percre sem szűntek meg az érzelmei,anyukám pedig szerintem elfojtotta,hiszen ott volt a második férje,apukámnak pedig a második felesége.30 évet éltek le külön-külön egymás nélkül,anyukám második férje elhunyt,és apukám második felesége is,mindketten hosszantaró betegség után..És 30 év után újra egymáséi lettek,(nem tagadom,az Én "kezem"is benne volt,segítettem apukámnak)és immár 5 éve nagyon boldogok együtt,imádok rájuk nézni,velük lenni,ahogy beszélnek egymással,ahogy egymáshoz érnek,ahogy szeretik egymást,és természetesen az akkori félreértést már tisztázták,és már nem haragszik anyukám apokámra,sőt,azt mondja,nem szabadott volna elválniuk.Most 60-on felül vannak már,és nagyon boldogok,újra összeházasodnak,és azt hiszem Én vagyok most a világon a legboldogabb!!!Hát mi ez,ha nem életre szóló nagy szerelem?Azt mondják,most már életük végéig fog tartani,soha többet nem fogják elhibázni,és bíznak egymásban,csak egymásban,és nem érdekli őket mások rossz indulata,csak egymásnak hisznek,és mindent meg fognak beszélni,hogy ne követhessék el újra azt a hbát,amit 35 éve...
A SZERETET lesz az osszekoto kapocs a parunkkal es a gyermekeinkkel kapcsolatosan is, tehat erre kell odafigyelni, hogy ez ne szunjon meg!
Mar maga a szo jelentese, ige. Tehat erzelem, de nem csak mondani kell, hanem cselekedni kell azt, igy turelmes leszel es gondoskodo, de ami legfontosabb, hogy egyutterzoen viselkedsz a csalad tagjaival. Ha igy teszel, akkor taplalni fogod ezt az erzest, de ha nem, akkor mindig csak megmergezed a szeretetedet, s aztan szep lassan ez elmullik, s aztan mar gyulolette alakul.
Tehat erre nagyon kell vigyazni, az oszinte-onzetlen szeretetre.
Amikor csak szeretsz, s erre koncentralsz, s nem arra figyelsz, hogy a masik mit ad, Te csak szeress!
Házasságot csak úgy lehet kötni.Legalábbis lehetne.
Mink 13 éve vagyunk eggyütt ebböl 4 év házasság 2 gyermek.A szüleim már 32 éve házasok.Tény veszekednek.De nincs is olyan kapcsolat ahol nincsen veszekedés.Persze nem folyton de elöfordul.Konfliktus akad,de meg kell oldani ill.engedni tudni kell mindkét félnek.
29/L
A szerelem csak fellángolás,ami előbb-utóbb elmúlik.
A szeretet sokkal mélyebb,tartósabb érzés. Benne van a másik iránti tisztelet,megbecsülés,bizalom,a másik hibáinak elviselése,a gondok közös megoldása stb.
Stendhal írta: Ha azt várod,hogy a szerelmed Téged tesz boldoggá,csalódni fogsz! De ha arra törekszel,hogy Te tedd Őt boldoggá,akkor te is boldog leszel. A boldogság alapja nem az önzés,hanem a másikkal való törődés. Ha ez kölcsönös,akkor mindketten boldogok.
30 éves házasság után mi is boldogok vagyunk.
Csernusnak van két könyve: A Nő, A Férfi. Ezekben mindent elmond a kérdésedről és nagyon hasznos.
Ő azt mondja, hogy akkor marad meg a szerelem, ha minden nap úgy viselkedünk, mint a kapcsolatunk legelső napján. Odafigyeléssel, kedvességgel, tisztelettel és a másik vágyyit szemmel tartva. Minden nap dolgozni kell a jó kapcsolatért és bizony, elérhető.
Sok mindent ír, olvasd el, érdemes!
*anyukámnak valaki a munkahelyén telebeszélte a fejét,hogy apukám megcsalja
Fő a bizalom. :)
Ahol már tele lehet beszélni valaki fejét, ott baj van szerintem. Anyukád elhitte, mert el AKARTA hinni. Nem a férjének AKART hinni, hanem a rosszindulatú embereknek. Lett volna választása...
Amúgy a kérdésre válaszolva: remélem, hogy létezik.
szeretném azt hinni, hogy igen. azt hiszem hatalmas szerencse kell hozzá, hogy találj egy olyan embert akit tudsz szeretni és ő is viszont szeret. ez az amit nem lehet pénzért megvenni :(
23f
Mindenképpen :) A családunkban szerencsére csak ilyen példa van előttem/előttünk. Szüleim 31 éve házasok, azt persze nem mondom, hogy soha nem veszekednek, meg nincs vita. De ahogy Ők monják: ahol esznek, ott csörömpölnek a tányérok :) Mi a férjemmel 3 és fél éve vagyunk házasok, mi is hosszútávra tervezünk :) Úgy érzem, ami miatt mi nagyon jól összeillünk, hogy ugyanarra vágyunk: szeretet, tisztelet, ŐSZINTESÉG, elismerés. Nagyon szeretjük a mozgalmas életünket, mindig történik valami, ha nem, akkor teszünk érte: megismertük egymást, 2 hónap múlva összeköltöztünk, fél év után megkérte a kezem, utazgattunk, esküvőre készülödtünk majd jött a NAGY NAP, nászút (megint egy nagy utazás), sok munka de minden héten nagy bulik, lakást vettünk, felújítottuk, még egy nagy utazás, megszületett a kislányunk!!!!!!!! Most picit nyugodtabban élünk, de minden nap tervezünk. (most éppen a kistesót...."dolgozunk" is rajta)
És ami szerintem még fontos: minen nap tenni kell a kapcsolatért. Szerintem.
Mással el sem tudnám képzelni az életemet!!!!! (tudom, hogy férjem is így gondolja)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!