Miért ilyenek egymással a gyerekeim?

Hát én most vagyok 15, öcsém meg 10. (Én lány vagyok.)

Namost: nálunk örökös vitatkozás van.... mindig. Nem tudjuk megérteni egymást. Persze, nagyon szeretem őt, a testvérem, és ő is szeret engem, csak sokszor nem tudunk megegyezni.

Sokáig nem értettem, hogy miért, de kezdem kapisgálni: én már úm. felnőtebb vagyok, és kiakasztanak azok a dolgok, amiket tesóm csinál. Gáznak, cikinek, kínosnak tartom, és inkább anyukája akarok lenni, mint a nővére. Ha csinál valami rosszat, megszidom, nem falazok neki, vagy mi. Anyu is mindig mondja, hogy ez az ő feladata, és én is tudom, és úgy unom már magamban ezt, hogy nem tudom őt nem figyelembe venni; egy csomószor próbáltam, de nem megy...

Már várom ebből a szempontból, hogy felnőljünk :D

Majd elnövik vagy nem, de ennek ellenére szeretik egymást, csak néha jó kicsit civakodni.

Én nagyon jól kijöttem az idősebb bátyámmal. Mindig mentem utána és beszélgettünk, mindent elmondtam neki és ő is nekem. Folyton ölelgettem puszit adtam neki és ő is nekem. Néha megkérdezte, hogy elmegyek e vele a haverjaihoz. Köztünk 6 év volt.

A fiatalabb bátyám és köztem 2 év van. Vele a mai napig képesek vagyunk ölni egymást. Igaz nem annyira, mint régen. Ennek ellenére imádom és mindig kiállok mellette, ő szintén mellettem.

Szerintem ez az ő korukban nem baj, igaz néha idegesítő a környezet számára. A baj ott kezdődik, ha nem állnak ki egymásért.

23/N