Szülöi verés? Megérdemli minden esetben a gyerek?

Engem egész kisgyermekkoromban bántalmazott a nevelőapám mikor ketten voltunk otthon. Az utcán fognom kellett a kezét mindig és, ha valamit csináltam, amit nem szabadott (pl.: megtiltotta, hogy köhögjek), akkor annyira szorította a kezem, hogy majdnem eltörtek az ujjaim. :S Ő imádta a húst, gombát stb.-t. Én viszont nem és már sírtam és remegtem, mikor oviból, alsós suliból hazajöttünk és ő főzött. Szó szerint megfogta a kanalat és durván tömte a számba a gombát, meg a halászlét én meg hánytam vissza bele a tányérba. Ilyenkor megfogta a hajam és bevágott a szobámba, utánam dobta a kaját és ordított, hogyha nem zabálom meg, akkor szétver. (ilyenkor mindig elrejtettem a kaját, mert iszonyúan féltem :"( ) Volt egyszer, hogy nem ettem meg a kaját ugyanígy. Megfogott és ordította, hogy kivág az erkélyen (6.on laktunk) Kapaszkodtam az erkély ajtó melletti radiátorban és sírva üvöltöttem. Tépte a hajam és verte a kezem, hogy engedjem el. Utána ledobott a földre, hogy takarodjak vissza és egyem meg a kajám. Iszonyatosan féltem, anyának is szóltam, ő pedig otthon maradt utána mindig, hogy vigyázzon rám, de őt is verte a nevelőapám. :( 4 évig 8 éves koromig kellett ezt tűrnöm, akkor lépett le (válni nem akart addig, bántotta anyát, engem még jobban vert, nem dolgozott). Most 19 éves vagyok, de egy életre szóló lelki sérülést szereztem, sosem fogom elfejteni azt a 4 évet, amíg rettegésben éltem. Tönkre tette a kisgyermekkorom. :(

Szerintem nincs olyan alkalom, hogy a gyermek verést érdemeljen. Van más fajta szigor, amit lehet alkalmazni és ért belőle a gyermek. Pofont lehet szerintem max. adni nagyobb korban, ha szemtelen, de mást nem.

Az olyan szülő csak a saját tehetetlenségét és önuralomhiányát bizonyítja, ha tettlegesen bántalmazza a gyerekét.

Most nem arra a bizonyos "jól irányzott füles"-re gondolok, hogy szemtelenkedok a gyerek és a szülő odasuhint, mert az még lehet tényleg nevelő célzatú, ha nem erőből történik.

De ez nem tolerálható, mármár btk-s gyámügyis kategória, hogy egy anyuka, aki maga is volt fiatal, van egy majdnem felnőtt nő lánya, aki ráadásul nem is természetellenes és nem is követ el bűnt, max szembemegy anyuci szűk látókörével és akkor anyuka elővesz egy fakanalat (ez már nem egy spontán "füles" ez már végiggondolt cselekedet) odamegy a lányhoz vagy tán le is fogja és többszörösen full izomból ütéseket mér rá úgy, hogy a fakanál el is törik.

Nem értem az ilyen felnőttet, aki ennyire nem tud magán uralkodni.

Én életemben egyszer kaptam egy fülest, kis koromban, de az sem volt erős. Nálunk mindig az volt a bevett szokás, hogy szép szóval...

Persze, valamilyen szinten alkalmazkodnod kell anyukádhoz, mert eltart, taníttat, kiskorú vagy. De ez ezért más messze túlmutat a szülői részről elvárható "normális" igényen.

Én 8 évvel vagyok idősebb a barátnőmnél. 17 éves volt, amikor összejöttünk. Na az ő anyja volt egy ilyen beszükült gyökér, holott tudom ismerősöktől, hogy fiatalon milyen volt (meztelenül az asztal tetején táncolt és napokra eltűnt otthonról). És ő is osztotta az eszet, hogy a lánynak viszket a p.csája, nem bírja ki fsz nélkül. Meg nem verte, de lelkileg sokat bántotta a lányt. Ő még iskolás volt és én mindenben segítettem őt, hogy leérettségizen. Tanultam vele, átjött, külön szobát biztosítottam, hogy készülhessen, amit anyuci nem tudott biztosítani. Sokféle programot csináltam, hogy szabadidejében kikapcsolódjon stb. Az anyja meg semmiben soha nem segítette szerencsétlent, hanem még az eszet is osztotta. Aztán egyszer átmentem és nagyon határozottan beolvastam anyóspajtásnak. De köpni, nyelni nem tudott.

Mostmár a lány is lassan 30, elszálltak az évek, mi együtt vagyunk. Anyós már nem egrecíroztat szavakkal, vagy veréssel, hanem ezzel: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Nálunk a derékszíj volt az amivel anyám meg szokott verni.

Elsős voltam, és házi feladatot kellet volna írnom, miközben anyu aludt egyet délután. Én persze nem csináltam meg, hanem játszottam helyette. Jött is a szíjjal. Aztán volt olyan, hogy fürödtem, és egy egész teli flakon habfürdőt elhasználtam. Szintén alsó tagozatos voltam. Kicsit trehány voltam kisgyerekként, és mindig szóltak anyámnak a tanárok, hogy folyton hiányos a felszerelésem, vagy épp nincs egy normális ceruzám amivel írni tudok, mert vagy tompa volt, vagy kitört a hegye. Na ilyenkor mindig kikaptam, bár szerintem ebben az esetben nem a gyerek a hibás, hanem a szülő, hogy miért nem figyel oda jobban a gyerekre, főleg egy elsősre.

2-szer úgy megvert, hogy felrepedt a bőröm, persze ilyenkor jött, hogy nem akart ennyire megverni. Egy igazi idegbeteg nő, aki nem bírt uralkodni magán, és nem tudta hol a határ. Egyszer úgy megmakacsoltam magam, hogy amikor elővette a szíjat eldöntöttem, hogy nem fog fájni és kész. Magam is meglepődtem, de tényleg akkor valamiért nemhogy nem fájt, hanem elkezdtem rajta röhögni.Akkor rohadtul meglepődött, de én is.

Már én is anyuka vagyok,28 éves, van egy 15 hónapos kislányom, de az biztos, hogy soha nem fogok ilyen módszereket alkalmazni a gyereknevelésben, max egy pofon, vagy fenékre ütés, de csak ha tényleg megérdemli.

Sajnálom hogy a te anyukád is ilyen, pedig mennyivel egyszerűbb, ha az ember kicsit jobban odafigyel a gyerekére, és nem kell félelemben élnie, hogy vajon legközelebb miért kap. Nem értem az ilyen szülőket, ahelyett, hogy megbeszélné veled a szitut miért kell egyből ilyen eszközökhöz folyamodnia. Pláne hogy már nem vagy kisgyerek. Ezzel tényleg csak azt éri el, hogy nem bízol benne, és nem fogod elmondani neki a problémáidat, vagy éppen az örömödet.

ma 12:09

Teljesen egyetértek. Én is sokszor kikaptam, de meg is érdemeltem! És akkor lehet azzal jönni, hogy jutalommegvonás, stb., de nálam az sosem működött, pedig a szüleim próbálták, nem is egyszer. Viszont én olyan csökönyös voltam, hogy véletlenül sem azt csináltam, amit mondtak, csak akkor, amikor már ordítottak velem. Pedig előtte mondták szépen, aztán erélyesebben és így tovább, nagyon sokszor, de nem tettem meg. Néhány füles, vagy fenékre verés nálam sokkal jobban működött, mint akárhány szép, vagy dicsérő szó. Persze, ahogy nőttem fel egyre kevesebbszer kellet tenni, és elkezdett hatni a "vasvilla szem" is, annyira, hogy az utóbbi 8 évben egyáltalán nem kellett már alkalmazni, sőt a kamaszkori lázadásokban (pia, cigi, nem tanulás, stb) sem vettem részt.

Ha engem akkor nem neveltek volna, akkor ma egy kibírhatatlan személy lennék, barátok nélkül. Úgyhogy én nagyon HÁLÁS vagyok a szüleimnek, hogy ezt tették velem, és nagyon bírom őket. Szeretek velük lenni, tök jól kijövünk, viccelődünk, annak ellenére, hogy 8 éve még akkora pofonokat kaptam, hogy a fülem csengett. És vannak barátaim a suliban, jól tanulok, jól érzem magam, boldog vagyok.

18/L

Előző vagyok.

Bocs, hogy nem a kérdésre válaszoltam. A te esetedben a verés nem lett volna indokolt (főleg, hogy már 17 éves vagy).

Én lány létemre zűrös gyerek voltam. Egyszer eloptam a pénzét apamnak.

Vettem belőle egy apropót meg egy apple telefont.

Hetekig kereste. Aztán rájött, hogy én voltam. Azt mondta, hogy zuhanyozzak le és utána vegyek föl egy tiszta pólót es egy bugyit. Én így csináltam. 10 perc múlva bejött és leült az ágyra. Mondta hogy fekudjek a terdere. Egy legycsapoval elkezdett fenekelni. Kb 20 ütés után lehúzta a bugyim és 80 meg rám ütött. Nagyon sirtam. És ez csak egy eset a a sokbol.

Utólag is bocsi a helyesírási hibákért telefonról vagyok.