Tudom, hülyeség, de kicsit zavarnak a barátom "buta" dolgai (helyesírás, csúnya beszéd, értelmetlen beszólások), mihez kezdjek ezzel?

Egy tízessel már több vagyok mint te, de nekem is volt ilyen pasim, és nekem is 18 évesen... nos nekem a rózsaszín köd akkor kezdett feloszlani mikor érettségire készültem és állandóan lógott rajtam (ő 4 évvel volt idősebb nálam és persze nem volt érettségije). Bárhogy kértem, nem hagyta hogy tanuljak, már addig fajult a dolog, hogy mikor otthon voltam egyedül és kopogott nem nyitottam ki az ajtót. Kiderült az volt a célja hogy megbukjak az érettségin. (bevallotta) Nos ezt még benyeltem, de jött a nyár és tudod akkor derülnek ki a fősulis felvételik, nos nekem sikerült a felvételi és olyan arcot vágott mintha valaki egy adag sz@rt nyomott volna a képébe, de ez még semmi. Azt akarta hogy hazudjam azt a szüleimnek hogy kéthetente járok haza és a másik kéthetentét meg náluk töltsem, amiről persze a szüleim nem tudtak volna. Nos a fősuli és a lakóhelyem között kb 6-7 órás út volt és csak egy irányba. Ebbe már nem mentem bele, leépítettem a kapcsolatomat vele, és szakítottam. Még hogy hazudjak a szüleimnek -akik anyagilag is támogatnak???? Ilyet kérni még alapjába véve is bunkóság! (szerintem)

NA lényeg a lényeg, ő is ilyen "nem tudok helyesen írni de magasról sz@rok rá" és az "utálom az embereket" és " én mindig mindent jobban tudok nálad" típusú srác volt... olyan dolgokba akart beleokoskodni amihez még - bocsi- de fing_ja sem volt...

és én nem bántam meg, hogy anno dobbantottam :)

Ja és utált táncolni én meg imádtam. A szalagavatón nálam akkor verte ki igazán a biztosítékot: pofákat vágott, holott azért mutathatta volna hogy jól érzi magát. Nos engem sem kellett félteni, azt mondtam, hogy húzzunk a ruhatárhoz és benyögtem, mikor kérdezte a ruhatáros hogy milyen kabát volt az enyém: erre én: fekete színű adidas kabát a másik meg valamilyen kék.... (pedig nem vagyok és nem is voltam felvágós, erre a dzsekire is vagy 5 évig spóroltam) Pár hétre rá kiderült hogy hogy megbántottam "szegénykét" ezzel a mondattal :) (ez csak egy tipp, hátha vérszemet kapnál :)

Nekem is volt egy ilyen barátom, 3 évet voltam vele, 15 éves kroomtól 18 éves koromig. Gondolhatod, 15 évesen mennyire érdekeltek az ilyesmik, első szerelmem volt, imádtam. Aztán ahogy 17-18 évesek lettünk, már kezdtek zavarni a dolgai. A helytelen írás engem is nagyon zavart, de ezt még toleráltam volna, akkoriban még nem volt internet itthon senkinek, nem sokat komunikáltunk mi írásban. Még a trágár beszéddel is kibékültem volna, volt ami sokkal jobban zavart. Őt se érdekelte az iskola, se semmi igazából, csak a számítógépes játékok...Mindig velem akart lenni, nem értette meg, hogy nekem suli után tanulni kell. Mindig nagy veszekedések voltak, mert én úgy akartam volna, hogy hazamegyek suliból, pihenek egy órát, aztán tanulok 1-2 órát, és aztán találkozzunk. Persze, neki nem felelt meg, nem értette, miért kell tanuljak, miért akarok én egyetemre menni, hülyeség az iskola, hülyeség a tanulás, hülye mindenki, aki tanul. A házifeladatait folyamatosan én írtam meg. Semmi célja nem volt, álmodozott ő olyanokról, hogy majd megy az idegenlégióba(180 centis, kb 50 kilós srác), meg ehez hasonló elképzelései voltak. Nehezen, hiszen együtt nőttünk fel, de szakítottam vele, tudtam, hogy nem felel meg nekem. Igazam is lett, nem jutott sehová, most épp a szülei nyakán él, a barátnőjével együtt, egyikőjük se dolgozik(zsák a foltját). Életem legjobb döntése volt, hogy szakítottam vele, ő feleségül akart volna venni, bele se merek gondolni, milyen életem lenne mellette.

24/N