Hisztek az igaz szerelemben, vagy a másik feletekben? Hogyan lehet túltenni magunkat az "elvesztésén" vagy inkább a meg nem kapásán?

Még ha nem is hisztek benne, legalább csak gondoljatok bele a helyzetbe.

Adott egy személy, akiről érezzük, hogy ő a másik felünk (most hagyjuk azt, hogy ezt mégis hogy lehet érezni... Csak tételezzük fel, hogy ez valóban így van!), de mégse kaphatjuk meg bizonyos okok miatt (ilyen oknak bármit gondolhattok most). Évekig ott motoszkál a fejünkben, és szinte már beleőrülünk abba, hogy nem kaphatjuk meg, nem érinthetjük meg, semmit sem tehetünk vele, még csak egy szóváltás sem történhet, mégis mindig szembesülnünkk kell azzal, hogy ő a saját életét éli, nélkülünk, talán boldogan.

Az ilyenen hogy lehet túltennie magát az embernek?

Normális válaszokat, ha kérhetném!

(És itt most nem konkrét esetről van szó!)