Hogyan szereljem le az anyámat (Unoka-kérdés)?

Egyértelmű, hogy az anyukád "agyréme" ráment a pszichédre, az idegeidre, és ezt nem is csodálom. Ki kéne iktatni a gondolataidból anyukádnak ezt a furcsaságát. Hagyd rá, hadd mondja, nem kell rá semmit reagálni.

Egyébként a bátyáméknak 11 éve azt mondták, egyáltalán nem lehet gyerekük (a bátyám betegsége miatt), és lám, már kettő van nekik :)

Teljesen igazad van! Nem jó légkörben nőttél fel, és ez visszavet abban is, hogy saját családban gondolkodj. De azzal sincs semmi baj, hogy nem akarsz gyereket. Nem mindenki akar. Az én férjem 41 éves koráig nem akart, mégis jó volt vele élni úgy is. És mit mondjak, az ő szülei sem voltak egy "matyóhímzés", de ez engem nem érdekelt soha.

Hidd el, ha megtalálod a párod (legyen az akárki is), és ő sem akar gyereket, attól még ketten is jól meglehettek (mi is jól megvoltunk 15 évig gyerek nélkül). És a párod, ha tényleg szeretni fog, akkor nem érdekli, hogy a szüleid milyenek. Szerintem mindenkinek a családjában van legalább egy olyan ember, akit "letagadna", ha tehetné. Nekem az alkoholista apám volt az, Isten nyugosztalja, már nagyon régóta nincs köztünk.

Szerintem az elsö és LEGFONTOSABB lépés az lenne, hogy elköltözl anyádtól, olyan messzire, hogy ne tudjon napi szinten ilyen hülyeségekkel zaklatni.

Ezzel megszünne az is, hogy nem MERSZ valakivel találkozni - mert ez azért nem igazán egészséges dolog igy, és ha nem lépsz hamarosan, akkor ez egyre rosszabb lesz.

Az, hogy akarsz-e valamikor gyereket - sok mindenkit ismerek, aki huszonévesen teljesen ellene volt, és késöbb, amikor megtalálta a megfelelö párt, meg érettebb lett, akkor mégis meggondolta.

Annyit azért mindenképpen meg kellene tudnod, hogy tényleg nem lehet-e gyereked, mert ha igy van, akkor a késöbbi partnerednek erröl azért tudnia kell, ha komolyabb a kapcsolatotok.

De mit irtam, kezdj önálló életet valahol anyád nélkül, mert igy teljesen tönkreteszed magad.

Némiképp idevágó sztori (nem, nem vagyok büszke rá). Régen volt egy kapcsolatom, ahol párhuzamosan futottam az aktuális barátnővel. Ő nem tudott rólam.

Egyszer heteket késett a menzeszem. Sanszos volt, hogy csak stressz vagy valami enyhébb betegség késlelteti, de akkor már elegem volt a "nem tudok dönteni köztetek" dumából, így egy huszárvágással azt mondtam, hogy valószínűleg terhes vagyok. (Nem volt biztos, de kicsi volt rá az esély)

A pasit hazazavartam, hogy beszélje meg a barátnőjével. Pár óra múlva visszajött az összes cuccával. A barátnő reakciója:

Semmi baj, szüljem meg, aztán adjam oda nekik.

Ott józanodtam ki és raktam ki örökre a pernahajdert. Hülye voltam és fiatal. De tapasztalatnak jó volt.