Ha egy házasságot csak a gyerek tart össze, gyakori hogy ha felnőtt lesz a gyerek kb.18-20 éves, akkor elválnak a felek?

A gyerek nem ragasztó. Ha egy házasságnak vége, azt nem tartja össze semmilyen gyerek. Viszont vannak családok, ahol ráfogják a gyerekre, a férjre, az anyósra...(a boldogtalanságot)

Pedig az oka mindig magunkban van. Csak nehéz beismerni.

Egy gyerek se kérte, hog csak miatta maradjank együtt.

Hát, két esélyes a dolog. Az az egy biztos, hogy az ilyen gyereknek nagyon nehéz felnőnie, és kirepülnie a családból, mert gyakran (akár nyíltan, akár csak tudatalatt) visszatartják őt a szülők. Mert a szülők félnek attól, hogy ketten maradnak, akkor végre X év után szembe kell egymással, és azzal nézniük, hogy a házasságuk becsődölt, és már nem kenhetik arra az együttlétet, hogy a gyerek miatt muszáj. Ilyenkor általában két dolog van: a bátrabbak szembe néznek vele, és képesek arra, hogy 50 felett is váltsanak, és elválnak, külön életet fognak élni. A másik példa, amikor maradnak egy lakásban, élnek egymás mellett (de nem együtt), gyakorlatilag mindketten a saját szobájukban, alíg szólnak egymáshoz (amikor igen, akkor is csak ingerülten, vagy veszekedve), és egy fedél alatt öregednek meg, úgy, hogy utálják egymást. Lehet, hogy azért, mert már nincs bennük motíváció, hogy váltsanak, de lehetnek anyagi akadályai is.

Én ilyen családban nőttem fel, sokáig nem is mertem felnőni, nem is nagyon engedtek, mert tudtam, ha elköltözök otthonról, és anyám meg apám kettesben maradnak, vagy egymás agyára mennek, vagy előbb-utóbb kinyírják egymást. Mivel, amíg otthon laktam, addig én voltam kettejük között a hangtompító, vagy hogy mondjam, elcsítottam a feszültségeket, konflitkusokat lerendeztem, közvetítgettem a mondanivalójukat közöttük, meghallgattam a puffogásokat, amiket egymásra mondtak stb. De utólag belátom, hogy nem szabad hagyni, hogy a szülők rossz kapcsolata megmérgezze a gyerek életét is, nem lehet élethosszan a szülőknél lakni emiatt, és hát basszus, ők szúrták el, oldják is meg ők. Felnőtt emberek, rendezzék el a konfliktusaikat.

Szerintem. sok család addigra kialakít egy bizonyos együttélési szabályt, hiszen anélkül nem tudnák elviselni egymást még a gyermek miatt sem.

Ha a gyermek kimegy a saját életét élni, lehet, hogy ez a norma rögzül és továbbra is folytatják az egymás mellett élést.

Ezt általában a középosztálybelieknél látom, hiszen nincs elég pénz, hogy külön menjenek.

Ki menjen albérletbe, a bizonytalanságba?

Ha ezt megtudják tenni a másikkal, akkor szégyelhetik is magukat!

Azok eltudnak utána válni, akiknek van "valamilyük", és mindketten a sajátban élhetik egyedül is kis életüket, mert nem biztos, hogy egy másik miatt akarnak szabadulni a párjuktól!

Szóval minden család egyedi eset!