Mit tennétek ebben a helyzetben? Egyáltalán felhoznátok a témát? Szülők mit szólnátok?

Lehet olyat írok amit előttem már leírtak vagy már diszkrimináltad a megoldások közül, de rohanok így nem tudom elolvasni a válaszokat. Szerintem töltsetek itt is egy-két órát esetleg anyóséknál és kérd meg a szüleidet hogy ők esetleg a vacsorát tartsák később és akkor töltsetek ott is egy két órát, ölelgesd meg a fa alatt, aztán engedd haza és az estét töltsd a szüleiddel. ( mármint az este többi részét). Így anyósék fiát sem láncolod magadhoz egész estére, együtt is vagytok és otthon is vagy.

17/L

Az első oldal alján válaszoló 22:34-esnek: dec.24 nem munkanap a munkanap áthelyezés miatt, dec.11-én kell bedolgozni ( [link]

Mivel közel laktok egymáshoz, megoldható, hogy mindketten legyetek itt is-ott is 24. Mi kb 25 éve minden évben úgy karácsonyozunk, hogy késő délután-koraeste átmegyünk a szüleimhez (egy községben lakunk), ott ajándékozás, beszélgetés, stb, azután hazamegyünk és otthon is karácsonyozunk.

A vő jelöltjeim közül az egyik első évben otthon, a másodikban koraestig itt, azután hazament, 3. évben délután a szüleivel, este nálunk. A másik sajnos mindhárom évben úgy dolgozott, hogy sem a szüleivel, sem nálunk nem tudott karácsonyozni.

A problémádról jutott eszembe, hogy amikor az első gyerekem 4 éves volt, én a karácsonyt a kórházban töltöttem, mert akkor született a második gyerekünk. A szüleimmel laktunk még együtt, a karácsonyfát feldíszítették, az ajándékokat alátették, és az én 4 éves lányom (aki imádta az ajándékokat) nem engedte kibotani (és nem is nyúlt hozzájuk), mert csak akkor lesz karácsony, ha anyu hazajön. Abban az évben nálunk majdnem szilveszterkor volt karácsony.

Csak azt akarom mondani ezzel, hogy lehet, hogy naptár szerint 24-e a karácsony ünnepe, de hogy a szívedben mikor van karácsony, azt te döntöd el.

Én szülői szemmel próbálok segíteni Neked, de ismerned kell a körülményeket, és azt is, hogy a gyermekekért a szülőknek is kell "áldozatot" hozni, hiszen ez nem egy csata a két szülői pár között, hanem egy hosszú távú együtt menetelés lesz!

A lánykám első (remélem utolsó)barátja már harmadik éve kitart mellette.

Elvált szülők gyermekeként a karácsonyt édesanyjával és annak rokonaival tartotta, majd utazott a Mátrába a barátjához és annak szüleihez, akikkel az egész téli szünetet (szilvesztert is) töltötte.

Ismeretségünk alatt úgy változott ez a dolog, hogy mi közbe lettünk iktatva, a két fiatal pedig külön volt a téli szünetben, mert idegen családhoz 2 hétre nem illett volna még egy "idegennek" csatlakozni (a mai anyagi körülményeket figyelembe véve).

Ez az év érdekes, mert február óta "kisfiam" is velünk él (egyetemistaként albérleti pénzt kellett volna leperkálni az anyukájának, de miből? Hagyta volna ott az egyetemet?).

Ezek után rendeződött az anya-fiú kapcsolat.

Szóval most az édesanyja megelőzve minket, meghívta az egész családunkat 24-én karácsonyi vacsorára!

A lányom és a fiam lelki békéje miatt természetes, hogy megyünk, a szeretet nekem nem egy napot jelent, amiért harcolni kell, hanem egy hozzáállást azokhoz, akiket VALÓBAN szeretek.

Úgy érzem én ezzel tudok most a kislányomnak segíteni, hogy ne érezzen lelkifurdalást, ezzel tudok a "fiamnak" segíteni, hogy ne vitatkozzon össze a lányommal, és ezzel tudom (remélem)a leendő nászasszonyomat is megnyugtatni, hogy szerető családba került a fia, és együtt tud lenni a "nagy család"!

Nehogy azt hidd ezt olyan könnyű meglépni, hiszen ott még más számunkra idegen családtagok Nagymama, nevelő apa, nagynéni, testvér...) is lesznek, és nem tudjuk fesztelenül érezni magunkat, tudván, hogy "méricskélni" fognak! Ami természetes, hiszen most fognak megismerni Bennünket! :)

A segítség nem megoldás lesz, hanem szempont, ahhoz, hogy jól döntsél:

1. Mindig mérlegelni kell az embernek, akár akar, akár nem!

2. Meg kell győződnöd arról, hogy mennyire szoros és biztos a kapcsolatod a pároddal! Megéri-e megsérteni a Te szüleidet, ha esetleg sértésnek veszik-e most a döntésedet, és esetleg nem is ő lesz majd a párod?!

3. Valóban érzed e a szeretetet a párod szülei részéről, vagy pedig csak a formai összejövetelhez ragaszkodnak? (Nézve azt, hogy Ti melyik szülői páros mellett fogtok dönteni!)

4. Mit éreztek, mostani döntéseteknek hosszabb távra lesz-e negatív eredménye valamelyik nagyszülői pár részéről?

Esetleg, fűteni kezdi a saját gyermekét, és elbizonytalanítja, ami borzasztó lenne!

5. Rendelkeztek-e olyan motivációs erővel, hogy a szüleitek között jó kapcsolatot tudnátok kialakítani?

6. Ha igen el lehet most kezdeni! Akik engedékenyebbek, azokat kellene a másik családhoz átcsalni4 ( Ki tudja, ha már gyermeketek is lesz, ez egy ideális megoldás lenne arra, hogy a két mama közösen készülődjön a konyhában, a két papa pedig díszíthetné a "soros házban" a fenyőfát.)

Ez most egy ötlet, nem pedig az üdvözítő megoldás. :)