Hány ember értékeli jobban a saját készítésű ajándékot?

Ha mondjuk egy asztalos szakember készítene nekem a saját kezével mondjuk valami bútordarabot, azt kimondottan értékelném:)

A többit azt meg a pillanat döntené el, amikor meglátnám, hogy mi is az a sajátkészítésű ajándék.

Sütinek, varrt, kötött, horgolt ruhának örülnék, fotónak is.

Szerintem sok.

De az ajándéknak az eredeti lényege az volt, hogy szívből adják. Ma viszont már egyre anyagiasabbak az emberek, és kevesen szánnak időt az ajándékok elkészítésére. Tisztelet a kivételnek.

Attól függ, kitől és mit kapok.

Kisgyerektől nagyon értékelem, főleg ha látszik, hogy valóban szeretettel készítette.

Azonban ha azt érzem, hogy valaki csak spórolni akart rajtam, ezért csinált nekem valami teljesen haszontalanságot, az nem esik jól. Főleg hogy az ilyen kis mütyüröket, "díszeket" utálom, nem tudok vele mit kezdeni, csak bedobozolom és megy a padlásra. Én az olyan ajándékot szeretem, ami hasznos.

Ha valaki köt nekem egy vastag sálat, mert látja, hogy ami van, az már eléggé lerobbant, azt értékelem.

De különben itt is azok közé tartozom (nem vagyunk sokan), akik nem a mindenáron kézzel készített, hanem a valóban találó ajándékra esküsznek. Tehát a saját példámból kiindulva ha valaki készít nekem egy kis vázát, amire semmi szükségem, ráadásul pontosan tudja, hogy nem szeretem az ilyesmiket, annak sokkal kevésbé örülök, mintha venne egy sálat, mert látja, hogy szükségem van rá. Véleményem szerint ugyanis sokkal nagyobb odafigyelést igényel a másikra az, hogy kitaláld, hogy valóban mit szeretne, minthogy kézműveskedj valamit, amire semmi szüksége.

Én nagyon szeretem őket. Tavaly kaptam a gyerekeimtől egy határidőnaplót. A 11 éves fiam és a 7 éves lányom együtt készítette. Belevágtam egy mesterképzésbe egy egyetemen és teljesen el voltam úszva a teendőkkel. Így nekem nagyon hasznos ajándék volt és gyönyörű. A fiam megcsinálta a lapok nagy részét számítógépen, kinyomtatták, méretre vágták együtt és a kislányom minden hónaphoz rajzolt bele képet. Bespirálozták apa munkahelyén és csináltak neki borítót is szalvétatechnikával. Hetekig dolgozott együtt a két gyermekem ezen délutánonként iskola után. Ennél szebb ajándékot el sem tudtam volna képzelni. Akármikor előveszem, mindenki csodájára jár, hogy milyen gyönyörű és el sem akarják hinni, hogy gyerekek készítették.

Szóval tud szép lenni egy kézzel készített ajándék is és a lényeg, hogy szívből jöjjön. Persze nem árt ha látszik, hogy munka van mögötte. Nem baj ha nem tökéletes, mert éppen ettől lesz egyedi és megismételhetetlen.

Kisebb gyereknek is lehet saját késszitésü ajándékot adni, csak ki kell találni, hogy minek örülne - pl. egy kézzel ügyködött vázának nem biztos, a kedvenc mesehöse képének inkább - gondolom, érthetö, hogy hogy gondolom.

Ha meg egy gyerek CSAK drága ajándéknak örül, ott a szülök valamit nagyon rosszul csináltak a nevelésben.

Én nem szeretem. Nagyon nem. A barátaimnak már suliban mondtam, hogy akkor inkább egy képeslapot vagy csokit.

Ezt onnan tudom, hogy én is szeretek pl. gyöngyöt fűzni, de nekem magában a gyöngyfűzés elfoglaltságában nagyobb örömöm van, mint ha odaadom valakinek, aki pl. utálja a gyöngyöt, a karkötőket, vagy a színeket.

Hát nem tudom, a kisfiam 2 évs múlt, az első krixkrax rajzott tuti örökké őrizgetni fogom. Amúgy neked van gyereked? Nem hiszem, mert akkkor nem ócsárolnád itt az ajándékukat, bárhogyan is nézzen ki, hanem ömlengnél róluk, hogy milyen édesek, ügyesek.

Ha meg felnőttről beszélünk...akkor meg az illető mérje fel, hogy milyen a kézügyessége. Én tavaly is és idény is ajándékba mandarin befőttett, házi mézeskalácsot, karácsonyfadíszt adtam. Hát van olyan, akinél ugyanúgy áll azóta is a polcon, de volt olyan aki elkérte a recepteket. Szóval nem minden ember egyforma. Részemről az ilyesmiknek sokkal jobban örülnék, mint a 20. testápolókészletnek vagy a 800. terítőnek.