Hogyan lehet elviselni egy bipoláris apát?

Hello

Pszichoterapeutáknál (de ha a kórházban van klinikai szakpszichológus, akkor náluk is sztem.) lehet kérni konzultációt beteg családtag támogatásával kapcsolatban. egy család mindennapi életét egy krónikus beteg eléggé át tudja alakítani, egy mentális zavarról nem is beszélve. Kutya nehéz ilyenkor a családnak. A szakpszichológus eséllyel tud adni olyan tanácsokat, hogyan lehet úgy kezelni a helyzetet, hogy az mindenkibnk jó legyen.

A pszichiáter alapesetben nem tanul családdinamikát (legalábbis az orvosin nem hinném, legfeljebb a pszichoterapeuta képzésen) vagy a betegségbelátás segítését célzó taktikákat (az ugyanis nem mindig jön magától!)), egy klinikai pszichológus jó eséllyel igen. Szóval, ha megoldható, érdemes felkeresni tanácsért egy ehhez értő terapeutát (aki lehet pszichiáter és pszichológus is), és kérni tőle egy konzultációt (ami nem egyenlő egy terápiával).

Ami talán még segíthet elviselni a dolgot, ha a igyekeztek minél többet megtudni a bipoláris zavarról (ahogy pl. a cukorbetegek hozzátartozói is tudnak minden fontosak a cukorbetegségről). Ehhez vannak könyvek, ki lehet kérdezni a pszichológust, hogy mit ajánl. Itt érdemes HITELES olvasmányokat keresni, mert sok a szemét sajna (pl. a neten) :(

Nem tudom, mennyi idős vagy. Sokat segít, ha ezt meg tudod beszélni édesanyáddal, ezt leszervezni és végig kézben tartani egyedül sok erőt igényel.

u.i.: A gyógyszer egyéb más mellett arra jó, hogy akadályozzák a pszichózisba való átfordulást, a mániás epizód esetleges önkárosító cselekedeteit, stb. Ostobaságokat ne irkáljunk pls.

Bocsánat, réti buzuzér te akkora paraszt vagy mint a viziló, meg olyan okos is.

Minek pofázol valamihez, amiről gőzöd sincs a diónyi agyadban?

Ez a kérdezőnek igen komoly probléma,mondhatni kétségbeesést okoz, mert a bipolárisnak tényleg nincs betegségtudata, a kényszergyógykezelés meg "nem fér össze az ember jogokkal" ezért 1990 óta minden mentális beteg kint kószál, és az alkoholisták is sorban szépen isszák a sírba magukat, mert joguk van rá.Hogy a környezetükben kinek mihez lenne joga, arra tesz mindenki.

A kérdéshez térve, valóban el kell vinni, ha diagnózis van, akkor lehet olyan rendelkezést kérni, hogy köteles elviselni egy ún. depot injekciót, amely egy hónapig elhúzódó gyógyszerhatást biztosít, és szinte a normalitásig hozza rendbe, ezután belátja, visszatekintve a viselkedését, és 90% fölötti a továbbiakban együttműködők aránya, azaz szedni fogja rendszeresen a gyógyszereit. Ha nem, akkor is sokat javul, és 4 hét múlva újra depot injekció.

A parasztkodók meg legalább egy bocsánatkérést beírhatnának!

Édesapádnak jobbulást kívánok, mert sülyos bipolárissal együttélni szinte lehetetlen.

Ez bizony így van, amíg lehet.

A kényszerhez rendőrségi eljárás, és gyámság alá helyezés kell, amit egy értelmes beteg könnyedén kijátszik, mert mikor tudja hogy kell, normálisan viselkedik pár órát.

A depot injekciók itthon kb.15 éve jelentek meg,tehát nem is tudhattál róluk.

Alapjában semmit nem tudhattál akkor csinálni, részvétem anyukád miatt.

Amikor gond van vele, kihívhatod hozzá a kezelőorvost. A bipoláris depressziónak van a lehangolt fázisa, olyankor a beteg is érzi hogy szenved. Ilyenkor jobban hajlik a kezelésre, mint a mániás fázisban. Az én Apukám öngyilkossággal fenyegetőzött, amikor a depresszió uralkodott el rajta, kihívtam hozzá a mentőket - az ő beleegyezésével- de sajnos két nap múlva hazajött saját felelősségre. Kényszerkezelés már nincs, legfeljebb ha közveszélyes, egy időre zárt osztályra tehetik. A gyógyszereit pedig felügyelettel kéne szednie, ami tudom, nagyon nehéz.

Sajnos, rajta nem tudtunk segíteni, de nekem is volt ilyen időszakom és a rendszeres gyógyszerszedés helyrehozott. Már nem is emlékszem, milyen volt a mániás fázis, szerencsére olyan rég volt.