Intézetbe kerülhetek? :' ( SOS

Nagyon okosnak képzelik magukat az ide írogatók, közben ez már messze túl megy azon a téren, hogy laikusként tanácsot lehetne adni. Ezzel csak összezavarjátok a gyereket!

Egyik azt mondja pszichológus, a másik, hogy pszichiáter, a harmadik szerint kettő együtt, megint valaki szerint, hogy el is vesznek apádtól, aztán valaki azt, hogy maradj a sulidban, valaki, meg hogy magántanuló légy...Komolyan miért gondolja valaki azt, hogy értenek hozzá?! le merném fogadni, hogy az ide íróknak nincsen se pszichológus, se szocmunkás, se pedagógus végzettsége, pusztán nagyon okosnak képzelik magukat! Persze interneten keresztül már könnyű tanácsot adni, mert úgy nem vállalsz érte felelőséget, fogalmad se lesz róla, hogy hogyan csapódik le az emberben ha ezt olvassa!

Én egyet tudok biztosan, hogy ilyen miatt még nem fognak elvenni apádtól, én ehhez a részéhez értek, mivel ezt tanulom, de ennek is hosszú procedúrája lesz. Nem mellesleg a kérdező is csak ezt kérdezte, hogy elkerülhet e emiatt otthonról, de nem kérdezte milyen szorongásgátlókat egyebeket szedjen! (Am, ha gondolod, és hogy megnyugodj nézd meg a hiányzásokra való új törvényeket a neten, pusztán a családi pótlékot veszik el, de azt is kapjátok majd természeti formában. Tényleg ki fog jönni hozzátok egy szocmunkás, de nem azért, hogy intézetbe vigyen, hanem ez rutin eljárás, megkérdezi majd minden rendben van e. Mivel látja majd, hogy apád szeret téged , és törődik veled, így fel se merül, hogy intézetbe kerülj, hanem alternaítív megoldásokat fog javasolni. Pl. hogy menj pszichológushoz. Mivel te már jársz, így valószínüleg a nevelési tanácsadóba is elirányít majd titeket, na kb. itt fogsz olyan pedagógiai szakvéleményt kapni, hogy célszerű e magántanulónak menni! (egyébként megsúgom senki se favorizálja a szakemberek közül a magántanulást, mivel kiszakít a közösségből, nem fogsz megtanulni alkalmazkodni, együttműködni....)

Kérdező, neked nagyon súlyos problémáid vannak, ami biztos vagyok benne, hogy anyukád korai elvesztésére vezethető vissza, amit azóta sem vagy képes feldolgozni. Már akkor gyerekpszichológusnak kellett volna foglalkoznia veled. Te egyértelműen a közösségtől, emberektől szorongsz és ha te otthon akarsz kuksolni magántanulóként, csak hogy ne kelljen bejárni az iskolába, az égvilágon nem oldotok meg SEMMIT. Ugyanis ha ezzel a szorongásoddal nem kezdtek komolyan valamit, akkor egész életedben ettől fogsz szenvedni. Később majd a gimnáziumba nem akarsz bejárni, aztán majd a munkahelyedre, ezt pedig tudod nagyon jól, hogy nem lehet megcsinálni. Nem látok bele 100%-ig a családi környezetetekbe, de úgy veszem észre, hogy apukád sem veszi teljesen komolyan a helyzetet, pedig nagyon komolyan el kéne kezdenie veled foglalkozni, hiszen már ott tartasz, hogy az alapvető kötelességeidnek nem teszel eleget, vagyis igazolatlanul iskolát kerülsz. Ha nem jársz be az iskolába, teljesen el fogsz szigetelődni annak a lehetőségétől, hogy feloldódj az emberek közt és társakra találj, ez pedig a felnőttkori társas kapcsolataidra is kihatással lesz, úgy értsd, nem fogsz pasit se találni és ezt a legkomolyabban mondom.

Úgyhogy tedd a következőt: mindenképpen menj be az iskolába azért, hogy ezt az egészet elmondd az osztályfőnöködnek. Végig fog hallgatni és segíteni fog, hiszen a tanítás mellett ez a munkája. Felveszi a kapcsolatot a nevelési tanácsadóval, pszichológussal, akik segíteni fognak a problémáid rendezésében, mert magadtól nem fogod tudni őket megoldani és még egyszer hangsúlyozom, a magántanulóság a te esetedben NEM fog megoldani semmit!

Hiányzások miatt nem fogsz intézetbe kerülni,viszont a családi pótlékot elvehetik ,ami anyagilag nyilván nem érintene jól benneteket!Azért az is pénz...

Nagyon meg tudlak érteni,azt javaslom,most inkább örülj,hogy új suliba kerültél,gondolj arra,hogy most új lappal kezdhetsz!A kezdet mindig nehéz,de pozitív hozzáállással letudod küzdeni a szorongásodat.Próbálj egy kis mosolyt,jókedvet erőltetni magadra,akkor könnyebb lesz kapcsolatot teremteni,ráadásul az első benyomás nagyon fontos,ha magadba húzódsz,akkor nem nem mernek majd közeledni hozzád,vagy akár azt hihetik,hogy neked van bajod ővelük.Tehát mosolyogj sokat,légy kedves,nyitott,barátságos és egész biztos,hogy barátra találsz az új osztályban.Ez egyébként nem a külsőn múlik.Én ismerek olyan lányokat,akik nagyon túlsúlyosak,viszont sok barátnőjük,barátjuk van,mert vidámak,szórakoztatók.

A cicádat nagyon sajnálom.Ha csak elszökött,még van remény,hogy visszajöhet!De az is megoldás lehet,ha beszerzel egy új állatkát,tudom,hogy az már nem ugyanaz,de megvigasztalna,ha egy új állatot babusgathatnál.