Hogy érjem el, hogy ne az anyja legyen neki az első?
Már amikor megismertem a páromat, tudtam, hogy nagyon szoros kapcsolata van az anyukájával. Apukája még akkor meghalt, amikor ő kicsi volt, testvére nincs és az anyukájával csak ketten voltak.
A párom 32 éves de az anyukája még mindig úgy kezeli mint egy óvodást, bár a párom próbálja affelé terelni, hogy ezt hagyja abba.
Engem ki nem állhat az anyósom. Addig kedves volt velem, amíg nem költöztem össze a párommal. Már több mint egy éve együtt élünk és azóta gyűlöl. Tavaly karácsonykor ki is jelentette, hogy el fogja érni, hogy a párom elhagyjon engem, mert ők összetartoznak és én befurakodtam közéjük.
Ezzel nem lenne gond, mert nem foglalkoztam vele, hiszen a párom szeret és boldog velem. Azóta anyósom házából ki vagyok tiltva, igaz ő sem jön hozzánk. Viszont a párom nagyon sokat van vele és sokszor magamra is hagy.
5 hónapos veszélyeztetett terhes vagyok és nekem is szükségem lenne rá, de amikor az anyja kitalál valamit, azonnal szalad hozzá. Pár hete megtudtam, hogy a párom pénzzel is tömi az anyját.
És nem arról van szó, hogy szegénynek élelemre sincs pénze, mert vannak bevételei feketén, amikből egész jól elélhetne, de minden pénzét a takarékba teszi, aztán pedig a páromtól kéreget. Pedig jobban megy neki, mint nekünk. Mi az összeköltözéskor úgy állapodtunk meg párommal, hogy a rezsit közösen fizessük illetve a kajára ad valamennyit (minimális), a többit pedig megtartja. Ugyanígy nekem is van saját pénzem.
Régebben is nehezen jött ki a saját pénzéből és én segítettem ki, de sosem kérdeztem mire megy el a pénze. Viszont mostanában már alig jövünk ki a pénzünkből, mert babaholmikat is vettünk illetve a lakásra is költeni kellett (és még kell is). Múlt hónap végén annyira nem volt pénzünk (bezzeg az anyjának 40ezer forintot adott az új hűtő vásárlásába), hogy épp hogy kenyeret tudtunk venni meg néha egy kis párizsit. És az ismerőseimtől kellett kölcsön kérnem. Én mindig jól gazdálkodtam a pénzzel, de nem keresek annyit, hogy kettőnket eltartsam belőle, nem is beszélve arról, ha majd meglesz a baba.
Amikor mondtam neki, hogy inkább magunkra kéne gondolnunk és a babára, anyuka pedig használja a saját pénzét, azt mondta hogy az anyja is rengeteget tett érte és ennyivel tartozik neki.
Már előre félek, hogy mi lesz ha meglesz a baba. Már most teljesen elhagyatottnak érzem magam, és félek, hogy teljesen egyedül maradok a kicsivel, míg az anyja elmarja tőlünk. (A gyereket is szívből gyűlöli)
És nagyon szégyellem magam miatta, de néha tényleg átfut az agyamon, hogy nem is bánnám, ha az anyja meghalna :(
Annyira félek, hogy elszakítja tőlünk a páromat. Folyamatosan próbálkozik. Amikor megtudta hogy terhes vagyok, azzal tömte a párom fejét, hogy biztosan nem tőle van. Pedig még a gyanú sem merülhet fel, hogy én a páromon kívül bárkitől is akarnék bármit is.
Aztán mikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, akkor azt mondogatta a páromnak, hogy selejt vagyok mert még egy gyereket sem tudok gond nélkül kihordani. És mindenféléket mondott a babára, amiket le sem írok, annyira durvák.(ezt persze párom nem mondta volna el, ismerősöktől hallottam vissza)
Utolsó válaszoló, igazad van. Tudom, hogy én is hibás vagyok, de amikor az anyósom ellenem fordult, még reméltem, hogy megváltozik a helyzet és olyan lesz velem, mint régen. Utána pedig nem zavart addig, amíg a párom velem ugyanúgy viselkedett mint előtte.
Aztán pedig nem akartam tudomásul venni a kialakult helyzetet. Igen, valóban az én hibám és tennem kellett volna ellene hogy idáig fajuljon.
Nem sok választásod van, ez a helyzet sajnos nemigen fog szép úton megváltozni.
Pakolj össze, költözz haza a szüleidhez. Ne szólj, ne könyörögj, csak indulj. A párodnak ilyesmi hirtelen nagy változásra van szüksége ahhoz hogy felmérje a fontossági sorrendet. ha észhez tér állapodjatok meg bizonyos szabályokban mely rendet tesz kettőtök pénzügyeit tekintve. Ha továbbra is anyu szoknyáján ül, akkor sajnos magadra maradsz a kicsivel. De még mindig jobb előbb, mint akkor rádöbbenni mikor már meglesz a baba, és teljesen ki leszel szolgáltatva a párodnak, mert bizony a gyes, és a gyed nagyon szegényes, a kicsinek pedig mindig kell pelus, ruha, cipő, ennivaló, gyógyszer....stb.
Légy erős, és határozott, ha a szüleid segítenek, akkor ne félj lépni, ne félj az egyedülléttől se, ha kiderülnek a dolgok, el is csitulnak mire jön a kicsi, és együtt, vagy külön, de már sokkal tisztábban, megújulva, erősen és határozottan vághatsz majd neki édesanyaként az új életednek.
Sok erőt, kitartást kívánok és ne hagyd magad!! Az első lépések a legnehezebbek, de tarts ki magad és a születendő gyermeked miatt is.
kétgyermekes anyuka
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!