Mit csináltok, ha elhagy a párotok?

Ilyen még nem volt, de szakítás már volt az életemben. Nem könnyű egyik félnek sem, ez tuti. Általában addig sétálok, míg nem érzem azt, hogy már nem akarok menni (ez időnként 3-4 óra). Akkor leülök, elszívok egy cigit és hazaindulok. Igyekszek programokat szervezni, így minél kevesebb kell gondolni a történtekre.

Beállok mint a gerely.

Közös képeket, e-maileket, msn-beszélgetéseket, sms-eket adathordozóra menteném és a közös emléktárgyakkal, ajándékokkal együtt elsuvasztanám valahova jó mélyre. Nem törölném meg nem is dobnám ki, mert lehet, hogy jópár év múlva egy szép emlékké szelídül az egész és kellemes nosztalgiával gondolok vissza ezekre a dolgokra. Közös zenéket nem hallgatnék. Nagy ívben elkerülném a társaságát, számát kitörölném. Ezen kívül sokat találkoznék a barátaimmal, új frizurát vágatnék, ha a pénzem megengedné vennék pár új ruhát, sportolni kezdenék. És ami a legfontosabb: tudatosítanám magamban, hogy nem ő volt az igazi, hiszen az igazival sose ér véget.. el kell engedni és időt kell hagyni hogy feldolgozd, hiszen ez is egy veszteség.

Újítok. Volt, hogy frizurét váltottam, volt hogy átrendeztem, átfestettem a szobám, új helyekre mentem bulizni, új témájú könyveket kezdtem el olvasni... szóval mindent, amit előtte nem csináltam. Így nem annyira jutott eszembe.

A szakítás, mindig egy új élet kezdetét jelenti. Változást hoz az életünkbe, átformálja az embert, főleg lelkileg. De tovább kell lépni, ha nagy a fájdalom fokozatosan kell kialakítani a gyógyulás folyamatát, és nem szabad azonnal egy újba beleugrani.Csak azért, hogy legyen valakim, vagy majd én megmutatom stb. Voltam már ilyen helyzetben, tudom mit írok. Legjobb a fokozatosság, meglásd sikerülni fog.Új és más szemléletű emberré válsz, általa.

Szerintem még azt marha nehéz feldolgozni a szakításban, hogy egy részed vele együtt szakadt ki és már nem jön vissza. De tényleg el kell fogadni, nem szabad merengeni és a múltban élni és az ex után sóvárogni, mert így sose lép túl rajta az ember. Ha elment, hát elment, oka volt, menni akart. Sajnos sokan ezt a részét nem képesek megérteni és elfogadni és lassan beleőrülnek. Van egy barátnőm, aki már vagy 5-6 éve kesereg egy pasi miatt és azóta se képes normális kapcsolatokat kialakítani. Na ezt nem szabad SOHA! Szerencsére mi együtt vagyunk a párommal, nincs semmi baj köztünk. ha egyszer mégis szétmennénk, abba én is belehalnék, de utána minden erőmmel azon lennék hogy túllépjek, mert túl kell!!!