Hosszú idő óta jól működő kapcsolatban élők: a pasi részéről mennyire természetes, ha az idő előrehaladtával a figyelmessége csökken?

Szerintem természetes. Nézz kritikusan magardba! Te olyan vagy vele mint kapcsolatotok kezdetén?

Mindezektől függetlenül nekem is hiányoznak ezek a dolgok. Időnként célzok rá, és akkor javul valamelyest a helyzet.

Szia:) 20/L

Akkor azt hiszem, mi a barátommal is a ritka kivételek közé tartozunk:) 3éve vagyunk együtt, de talán még jobban szeretjük egymást mint az elején, virágok, smsek, telefonban az elköszönés 100szor elmondott szeretlek-ből meg imádlak-ból áll:D kis cirógatás...:) de én egyébként ha azt tapasztalom, h. egy kicsit csökkene a figyelmesség én szólók neki, mert én olyan bújós vagyok, nekem erre szükségem van :)

Akkor én nagyon szerencsés vagyok.10 éve élünk együtt,és még ma is olyan mintha csak most kezdtük volna a mézesheteinket.Mivel reggel ő megy korábban el,így én vele kelek,közösen megreggelizünk,és csakis öleléssel kezdjük a napot.Még akkor is ha mondjuk este összezördültünk..A nap folyamán többször telefonál,és csak úgy beszélgetünk,Olyan jó hallani a hangját.Mivel a tettek embere,elég sokszor ér olyan meglepetés,hogy felhív,és mondja,hogy készüljek,mert este elmegyünk vacsorázni vagy moziba..Ilyenkor mint egy tinédzser alig birok magammal..Úgy várom mint az első randin..HA hétvégén dolgozik akkor úgy készülők ebédre mintha először akarnék így kedveskedni neki..Sokszor a fiam azon nevetgél,hogy a mostoha apja "megkerget a szobában/kertben hogy végig tudjon nyalni/puszilni..Sokszor a fiammal együtt tervelik ki...

Még valamit.Egyetlen 1 nap van amikor nem hajlandó virágot,csokit adni..Ez pedig a valentin napja..Szerintünk elég undorító szokás,hogy a férfiak csak ezen az 1 napon képesek a párjukat kényeztetni,és azt mondani,hogy "szeretlek"

Én nagyon sokszor kapok csak úgy virágot vagy bon-bont. Nemrég kaptam tőle egy szép kis arany fülbevalót(van ékszereim nem is kevés)amikor megkérdeztem tőle miért kaptam.Csak annyit mondott,hogy nem kell oknak lenni,hogy kedveskedjen,és ha egy pici fülbevaló örömet okoz akkor miért ne kapjak? Persze én is szoktam meglepetés ajándékokat adni..

Szóval én nagyon szerencsés vagyok,és imádom!!

: ma 10:29

Miért lenne furcsa?

A nagyszüleim majdnem 80 évesek.ég indig imádják egymást,és olyan jó látni amikor kéz a kézben sétálnak.Amikor a papám gyengéden,szinte lovagiasan segít a mamámnak,és mindig elpirul ha mama megpuszilja..:)

Nemrég volt papa 83-dik szülinapja.Az egész család ott volt..Tudod mit adtunk mi unokák ajándékba neki? 1 hét pihenést a kékes tetőn..A papám annyira örült neki,és azt mondta mamának."Na nyuszikám! Aztán ne szaladj nagyon fel a hegyekbe,mert úgyis elkaplak.." A mamám csak mosolyog,hogy papa még mindig hajkurászná a nőket...

Re,élem,hogy ha egyszer megélem ezt a kort akkor engem is fog még a férjem így szeretni,és én is kéz a kézben sétálgathatok...

Kedves Kérdező, ez a viselkedés sajnos általános, de pont ezért van ennyi rossz házasság, elhidegült kapcsolat, boldogtalan párok stb. Nagyon sajnálatos, hogy ezt az emberek természetesnek veszik, hogy amint megvan a biztosított kiszolgálás és dugás, nem fűződik egy pasinak érdeke ahhoz, hogy a szerelmét, figyelmességét kifejezze a párjának :( Pedig ez a lényege egy társkapcsolatnak, hogy érzelmileg mindig örömöt okozzon, melegséget és vibrálással töltsön el a másik, mert különben csak valami szomszédsághoz vagy haversághoz hasonlít az egész...

Én a párommal 7 éve vagyok együtt, az ismerkedésünk után 2 héttel összeköltöztünk, de ma is ugyanúgy imádjuk egymást, többek között a párom figyelmessége miatt. Ma is ugyanúgy ölelget, szeretget, csókolgat, reggel ha hallja, hogy ébredezem, elém jön, átöleljük egymást, és ölelkezve megyünk reggelizni. Ugyanúgy beleremegek, ha hozzámér, és olyan izgatott leszek, mint valami csitri az első szerelme idején.

Szóval veheted ezt általánosnak, de szerintem inkább beszéld meg vele, hogy szeretnéd, ha kölcsönösen újra figyelmesek lennétek, mert idővel a kapcsolat lényege volt elmúlni, teljesen kiüresedik a dolog, és teljesn értelmetlen lesz maga a kapcsolat. Én el sem tudnám képzelni egy olyan kapcsolatban magamat, ahol a párom nem lenne figyelmes velem, mert akkor az egész lényege veszne el, akkor meg minek vagyok valaki mellett? Hogy hosszútávon csak egymás mellett magányoskodjunk, mint a zombik? Szerintem ne fogadd el olyan könnyen, mert rossz vége lesz a dolognak...